Az új név, nem, HRT, SRS megléte után azt gondolhatná az ember, hogy bátran hátradőlhet, és élvezheti az életet, mert végigjárta az álmához vezető utat.
Nos a helyzet magaslatán, bátran merem állítani, hogy ez korántsem ilyen egyszerű.
Valójában elgondolkodtató, hogy egy post-op nő hátradőlhet e egyáltalán, vagy hátra tud e dőlni?!?!

Azt hittem srs után majd minden jó lesz minden megváltozik, sokkal többmindent el tudok érni az új nememben, mint azelőtt. Ez sajnos nem feltétlen igaz! Valóban, sokkal jobban tudok érvényesülni mint ember, és ez igenis sokat jelent, de ettől még a napi problémák ugyanúgy megmaradnak.

Elsősorban most a külsőségekre szeretnék kitérni!
Reggelente, úgy kezdődik a napom, hogy felébredek, és belenézek a tükörbe....hmmm....szép vagy, minden ok - mondogatom magamban....
Mindaddig ezzel nincs is semmi baj, amíg olyan helyen járok ahol GG nők is vannak!

Ülök a buszon, mellettem egy szép fiatal nő. Kb egykorúak lehetünk. Azon gondolkodom, vajon ő is azt gondolja rólam hogy szép vagyok? Vajon, észre vesz e rajtam valami olyasmit, ami alapján azt gondolhatja valami nem stimmel nálam?
Amikor aztán leszállunk a buszról és ellenőrök felé sietünk, hirtelen egy férfi rámszól odaköszön -szia, szépségem- elpirulok, kihúzom magam, és egy kedves mosollyal reagálok. Ekkor úgy érzem,  hogy na azért mégsem vagyok egy elveszett nő. De amikor egy nálam sokkal szebb, jobb alakú bombanő van mellettem, és mindenki (férfi nő egyaránt) rá szegezi a tekintetét, az már bizony-bizony eléggé mélyrehat.
Akkor elgondolkodom, szidom, hogy neki mért van olyan szép alakja, miért olyan szép a bőre a szeme, a lába vagy még sorolhatnám, és nekem miért nem. Onnantól a napom szinte teljessében beszürkül. Attól a pillanattól már mindenki sokkal szebb, okosabb, szexisebb mint én és a reggeli tükörkép is hazudott...

Pedig ha tudnák, hogy mennyi mindent megtettem én azért a -"szia, szépségem"-ért... De nem tudják, és nem is fogják, mert ilyen mocskos világban élünk. Ha a hátamra lenne írva, hogy ez voltam ez lettem azthiszem még csak szimpla sziából is keveset kapnék.

Igazság szerint, tudom, tisztában vagyok azzal, hogy "mindennél van jobb", csak néha szörnyű tudatosulni azzal a ténnyel hogy önmagamnál is. Rossz érzés, hogy millió egy ezer bombanő szaladgál az utcán, és én nem lehetek az. Noha tudom, hogy nálam azért sokkal rosszabb GG nők is vannak, de akkoris.

Azt hittem, hogy srs után minden megoldódik, vagy legalábbis leszek valaki, és igen! Lettem is valaki,-egy átlagos hétköznap nő-semmi több.
Nemérgiben még erről álmodoztam, és most hogy már minden a helyén van, mégtöbbet akarok. Szebb alakot nagyobb, forrmásabb cicit, olyan külalakot ami után megfordulnak a férfiak.

Őszintén szólva, nem panaszkodni szeretnék az írásommal, nem nyavajogni,hisz reggelente mosolygom.:) Nem lehet okom panaszra, sokszor fütyülnek utánam, pozitívan beszólnak, dudálnak a férfiak. Csak ugye néha alább becsülöm magam annál, mint aki vagyok. Azthiszem ez valahol kell is, hisz akkor nyugodtan hátradőlhetnék, és kevésbé lenne izgalmas az élet!:)