TSOnline

Az alábbi levelet a fórumunkban írta Metopé nevű tagunk egy olyan TS lánynak, aki a transition elején van még, és tévéműsorokban szerepel, a nyilvánosság előtt. 

Metopé arról ír, hogy saját tapasztalatai alapján miért nem jó ötlet egy TS-nek nyilvánosan mutogatnia magát TS-ként.

Szervusz Anna!

Tök jó, hogy ilyen lelkes vagy és ennyire akarod ezt az egészet.
Csak nehogy megbánd ezt a nagy feltűnősködést.

Amikor én kezdtem (de viccesen hangzik), akkor én is azt hittem, hogy ez mekkora nagy dolog és milyen nagy szám és biztos az összes régi ismerősöm fel fog rám nézni és nőként el fog fogadni. Azt gondoltam, hogy majd én is a médiában fogok szerepelni és ilyen és olyan sztár leszek ...írtak is egy cikket rólam egy folyóiratban, ..de már azt is megbántam és bizony nagyon nagyot tévedtem és sokat csalódtam.

Ahogyan teltek az évek és végül teljesen átalakultam, vártam hogy végre a régi barátaim (a múltamból) is úgy bánjanak velem, ahogyan az újak (azok, akiknek esetleg már nem is árulom el, mi voltam régen), - de csak nem jött össze. Azt vettem észre, hogy egyre szebb lettem, mégsem úgy beszéltek rólam a múltbéliek, ahogyan én azt szerettem volna. Mégsem úgy láttak engem, mint egy igazi lányt (hiszen valljuk be: nem is vagyunk azok), úgy láttak engem a szemükben mint mindig.

Kiderült ugyanis, hogy aki valaha ismert úgy, annak a szemében, soha de soha nem leszek lány. Akármennyire is szép és nőies lettem, ők mindig is a fiút fogják látni. Sőt, a rosszindulatú ember még mindig, a mai napig úgy fogalmaz, hogy "odanézz, az a srác, aki átoperáltatta magát és most női ruhákat hord, talán még a haja is paróka." - pedig ez nem így igaz.

Én egyáltalán nem így élem meg, és ezért is estem pofára nem egyszer. Ezért is kellett szakítanom minden régi ismerősömmel (msn, stb.), mert egész egyszerűen ezt nem tudtam máshogy megoldani. Nem az volt a célom, hogy ezért legyek a szemükben hírhedt és ezért gondoljanak rám, vagy akkor gondoljanak rám, amikor mondjuk Te szerepelsz a fókuszban ("ja igen, a Pisti is ugyanilyen!!"). Mind a mellett, hogy a legelején ebből talán hasznot is akartam húzni, illetve élveztem ezt az egészet. Hidd el, hogy egyáltalán nem megoldás, ha szerepelsz és szerepelteted magad. És nem most, nem holnap, de talán két év múlva, amikor már tényleg élnéd a normális női életed (nem travi és nem a transzi életedet, hanem a NŐIt!!!), akkor fogsz igazán arra gondolni, hogy "de jó lett volna mind ezt elkerülni, mert most akkor nem ismerne föl az a pár ember, aki elfecsegi másoknak is és így még több ember tudja rólam...".

Érted?

Mondom, minden tiszteletem a Tiéd és azoké, akik ezt mégis a felszínre hozzák, bár nagyon nagyon nem értek egyet és tulajdonképpen haragszom is. Ugyan mindenki saját sorsának a kovácsa, meg hát nem szólhatok bele mások dolgaiba, de úgy vélem ha tényleg nőnek érzi magát valaki, akkor nem azt kell hangoztatni, hogy ki voltam és ki leszek. Semmit nem kell hangoztatni, ha lehet mindent halkan.

"16,5 éves koromra nagyjából beilleszkedtem a társadalomba."

Olyan jó lenne tényleg, szívből kívánom hogy így legyen. De ez nem lehetséges. Nem igaz. Csak ezt szeretnéd hinni. Amíg a társadalmunkban nem az ilyen történettel megáldott emberek vannak többségben, addig nem lesznek beilleszkedettek sohasem. Az ember nevű lényhez hozzátartozik az a tulajdonság is, hogy minden ami más, attól idegenkedik, fél tőle, nehezen fogadja el.

Ráadásul az is egy érdekes dolog, hogy én személy szerint még transzexuálisnak sem érzem magam, hanem egy olyan lánynak, aki születési rendellenességgel született, amit szerencsésen megoldottam még időben (és lezártnak tekinthető ez a probléma). És mentem, ami menthető de még így is szembe futok olyan emberekkel, akik az orrom alá dörgölik, hogy "Igaz, amit rólad beszélnek?" - holott semmi közük nincsen egy ilyen intim magánügyhöz, ráadásul simán letagadhatom egy olyan ürüggyel, hogy ez csak pletyka, mert sokan nem szeretnek (hogy miért, nem tudom).

Bocsánat hogy ennyit zagyválok, de szeretném hogy megértsd: még sok év vár rád (rám is, mindannyiunkra), és ha most elrontod ezt a helyzetet, akkor azt a sok évet félelemmel és boldogtalansággal fogod túlélni. Félreértések elkerülése végett: ez az egész nem szégyen, de mások szemében (akiktől függhetünk) lehet hogy az (megjegyzem a traviskodást, mint viselkedést /Mrs. Garrison félék/ azt bizony szégyennek, vagy legalábbis szánalmasnak könyvelem el).

Én például olyat nem tennék hogy ide kiraknék magamról képeket. Nyilván talán nem mászkálnak errefelé olyan sok ismerősök akik azt lesik, hogy "na vajon melyik ismerősünk ts, és akit ezzel lehetne szivatni". De szerintem jobb az óvatosság. Meg megint a Te dolgod, ha a saját oldaladra kiraksz magadról képet, meg odaírod a biográfiádba hogy "transznemű emberke vagyok". Csak ezek megint mind-mind évek múltán támadási pontok lehetnek. Mindig lesz minimum egy valaki a múltból, aki felismer és elszólja magát!. Persze szerencsés esetben nem..

Érted????

Remélem felfogod a mondandóm súlyosságát és nem azért, mert én idősebb vagyok nálad és irigyellek (csak pár évvel járok előtted, nincs nagyon mit irigyelnem). Kérlek vedd figyelembe, hogy én ezt már végigcsináltam és azért mondtam mind ezt el, mert ennek nincs vége akkor, amikor már megműtöttek és elvileg elkezded az új életed. Ennek akkor lesz vége, ha már mindenki elfelejti a múltbéli énedet, mintha nem is létezett volna.

Metopé