Részlet Fejős Éva, a Nők lapja újságírója blogjából.
A teljes cikk itt olvasható: http://fejoseva.blog.nlcafe.hu
A cikk érdekes abból a szempontból is, hogy egy magyar, talán liberálisnak mondható újságírónő hogyan vélekedik a transzszexuálisokról. A cikkben a már nőként élő TS lányokat következetesen fiúnak nevezi. Ezen minden kedves TS olvasó gondolkodjon el, és vonja le a következtetést, hogy minek gondolja őt bárki, aki tud róla, hogy ő transznemű. És hogy érdemes-e feltárnia a nyilvánosság előtt a transzneműségét.
Tehát következzék Fejős Éva cikke:
Bangkok, riasztó kinézetű rendelő, gyakorlott szépségsebésszel, akinek vagy van szakvizsgája, vagy nincs – de kétpercenként érkeznek hozzá a páciensek. Zugorvos vagy sztársebész? – erre is kíváncsi voltam, és miközben a műtétjeit figyeltem, egyik ámulatból a másikba estem…
Úton vagyok dr. Thep bangkoki klinikája felé. Ő az az orvos, aki – kollégája szerint – az egyik legrutinosabb a nemátalakító műtétekben, a különböző szépségsebészeti beavatkozásokban, és ő az, akiről az interneten azt olvastam: nincs is engedélye, nincs kozmetikai sebészi szakvizsgája, csak egy kéthónapos kurzust végzett el New Yorkban. Mégis a legkiterjedtebb a praxisa.
Ha a múltkor azt írtam, hogy dr. Pat klinikája Bangkok egyik riasztó részén helyezkedik el, akkor most visszavonom. Dr. Thep rendelője ugyanis mindent alulmúl: egy zavaros, piaci, büdös, koszos részen található. A sarokban tolószék áll, a polcokon rengeteg antibiotikumos doboz található, a falon nem túl tiszta akvárium díszeleg, a gyógyszeres dobozok között áldozati és vallási díszecskék sorakoznak. Elsőre az jut eszembe: ez maga a káosz, el innen, de végül mégis beóvakodom. A recepción két nő is ígéri, doktor Thep mindjárt itt lesz, s közben kapkodják az egyfolytában csöngő telefonokat. Este hat óra van, és Thep pár perccel később előkerül a műtőből. Utcai ruhában fogad – és mezítláb.
- Húsz éve nyitottam meg a klinikámat – magyarázza, miközben behozat magának a piacról egy adag levest egy nejlonzacskóban, és elkezdi enni. – Több mint ötszáz nemátalakító műtétet, háromezer mellimplantációt végeztem, és a többi szépségműtétben is nagy a rutinom – sorolja szerénytelenül, s közben hozat nekem egy kávét. A fogadószobája ámulatba ejt, és komolyan elgondolkodom, egyáltalán leüljek-e, és ha igen, hová: a szakadt huzatú, lomtalanításra váró fotelben, az asztalon, a földön szakkönyvek sokasága hever, a nőgyógyászat alapjaitól az urológiai kézikönyveken át a plasztikai sebészeti kisokosokig, mindezek tetején egy golflexikon, amelyen pedig egy tekercs vécépapír díszeleg. Látszik, hogy a helyiségben port nemigen töröltek és nem is túl sokszor takarítottak az elmúlt húsz évben. A kávéra mutat, de eszembe jut egyik barátnőm tanácsa: ha „zugsebészetet” látogatok Bangkokban, nehogy bármit is elfogadjak! Mert szerinte elkábítanak és kiveszik majd a veséimet (biztosan sokat nézte a Kés alatt sorozat negyedik évadját, hogy ez felmerült benne:D), meg minden átültethető szervemet, és soha többé nem kerülök elő. A szerveim védelmében félretolom a könyvkupac tetején billegő kávéscsészét, és megkérdezem doktor Thepet: van-e egyáltalán orvosi diplomája? És plasztikai sebészi szakvizsgája?
Kólát iszik a beteg, miközben műtik
- Itt van – dob elém két, thaiul írt, bekeretezett papírt az orvos, amelyen nem tudok eligazodni. – Sokaknak csípi a szemét a működésem… Mert olcsón dolgozom, és nem kérek felárat a külföldi páciensektől sem. Rengeteg a betegem, egymásnak adják a kilincset. Tanulja meg, a legjobb reklám az elégedett páciens! – világosít fel, mintha csak „kolléga” lennék. Elmondja, eredetileg fül-orr-gégész sebész, arra tett rá egy kozmetikai sebészi szakvizsgát, és bármilyen műtétet elvégez, amely a szépségsebészet körébe tartozik. Nem jön zavarba, amikor megkérdezem: van-e altatóorvos az operációknál – ugyanis ő minden műtétet helyi érzéstelenítésben végez.
- Egy genitális nemátalakítás – amely nálam a legolcsóbb: ezerhatszázötven dollár -, vagyis amikor a férfi nemi szerveket nőivé alakítom, nekem mindössze másfél óráig tart, úgy, hogy közben beszélget, sőt, kólát iszik a páciens – teszi hozzá. Aha, mormolom, és magamban elkönyvelem, hogy a fickó – őrült. Láthatja a tekintetemben a kételyt, mert azt mondja:
- Tudja mit? Jöjjön be egy ilyen műtétre. Nézze végig, és azután ítélkezzen! Látom, hogy nem hisz nekem. Engem ez nem érdekel különösebben, de azt gondolom, itt az idő, hogy lerántsuk a leplet arról, miért is ilyen drágák a világon mindenütt a szépségsebészeti beavatkozások. Mert ezt én sem értem. Jöjjön be, nézzen meg egy pár műtétet, beszélgessen előtte, közben, utána a páciensekkel, és majd is meglátja, hogy elég egy jó kezű sebész, a rutin meg a szükséges felszerelés…
Az orvos úgy véli, Ázsiában lehet valamiféle „genetikai gond” a férfiak egy részével, akik nőkké akarnak válni. Mert az egy dolog, hogy a nőknek Thaiföldön – szerinte – könnyebb megélni a prostitúcióból – de ezért nem akarnának ilyen komoly műtéten átesni a férfiak. Megállapodunk az időpontban, és sietve elhagyom a rendelőt, amelyre jóindulattal sem használhatnám a „tiszta” és „rendezett” jelzőket. Csak reménykedem benne, hogy a műtőben más a helyzet a higiéniával.
Fiúk - a nővé válás útján
Csütörtök reggel kilenc óra. Már ismerősként köszöntenek a rendelőben, dr. Thep kávézik, és nekem is hozat egy csészével. Nincs még itt a nemátalakítást kérő páciens. Thep meséli, ő abban is különbözik a többi helyi orvostól, hogy nem kér előleget a páciensektől, egyetlen alkalommal kell fizetni, a műtét előtt, és ha netán komplikáció adódna – de „ilyen nem igazán fordul elő” -, akkor ingyen végzi a korrekciót.
- Műtét előtt milyen vizsgálatokat végez? – érdeklődöm.
- Semmilyet – vonja meg a vállát. – Azt feltételezem ugyanis, hogy ide egészséges, fiatal emberek jönnek. Miért, maga mindig ellenőrzi a kerékpárján a gumikat, mielőtt biciklizni indul? – kérdez vissza. Megborzongok, ez mégsem ugyanaz, nyögöm, de ő folytatja. – Feltétel, hogy műtét előtt hat órával már nem lehet enni és inni. Azt sem nézem, hogy valaki HIV pozitív-e, ugyanis ha az ilyen pácienst nem operálnám meg, az diszkriminációnak számítana, és bevonnák az engedélyemet. Ezért inkább védem magamat és a pácienseimet is, figyelek a higiéniára.
Vajon miféle higiéniáról beszél? – tűnődöm, és – a személyzet figyelő tekintetétől kísérve - megiszom a kávét. Az egyik recepciós az üres csészét alig feltűnően megmutatja dr. Thepnek. Most vagy „befogadnak” a csapatba, vagy megválhatok a veséimtől, fut át rajtam. Thep rám mosolyog. Fél tíz van, két fiatal, miniszoknyás lány érkezik, egyikük anyjával. Aláírnak valamiféle papírokat, fizetnek, majd a fiatalok eltűnnek. Közben az orvos jelzi, telefonált a nemátalakítást kérő páciens, hogy késik, de jön. Thep kinyomtatja nekem a bangkoki szépségsebészetek műtéti díjait, és nehezményezi, hogy sokan kórházi háttérrel végzik a privát műtéteket, neki meg minden a saját költségére megy, és mégis olcsóbban kihozza az operációkat. Azon is felháborodik, hogy egyes klinikák harminc százalék felárral műtik meg a HIV pozitív klienseket. Majd felém int: jöjjek vele, ha műtétet akarok látni.
- Nem kell beöltöznie, ez csak két hereeltávolítás – legyint, amikor felérünk az emeletre. – Csak a cipőjét cserélje le… erre a papucsra – mutat egy koszlott strandpapucsra. Ő civilben megy be a műtőbe, csak egy egyszer használatos maszkot vesz az arca elé, és sebészkesztyűt húz. Belépek utána, és csak nézek. Talán az a baj, hogy mi, Kés alatt sorozaton edződöttek csillogó-villogó, csupacsempe, steril műtőket képzelünk el, nem is tudom… de itt linóleum a padló, neonfény a világítás, a különböző színű frottírtörölközőkből kialakított törlőkendők egy vitrinben sorakoznak, a falakat plakátok és furnérlemezből készült bútorok uralják… Két helyiség nyílik egymásba, mindkét műtőasztalon fekszik egy-egy páciens – a két fiatal lány, akik a mamával érkeztek. Hát nem lányok ők, hanem fiúk. Egyelőre csak a legolcsóbb, első lépést tudják megfizetni a nővé válás útján: a hereeltávolítást. Infúzió csöpög beléjük, szemük leragasztva, de ébren vannak.
Doktor Thep gyorsan és biztos kézzel lövi az érzéstelenítő injekció-sorozatot az első páciens operálandó területére. Egy-két metszés, kézzel leválasztja a spermavezetéket, és követhetetlen sebességgel eltávolítja a heréket. Már varr is, és következik a másik műtő, a másik pácienssel.
„Sosem herélt ki kutyát?”
- Ez nem tartott sokáig – mondom, amikor visszamegyünk a rendelőbe.
- Miért tartott volna sokáig? – vonja meg Thep a vállát, majd kíváncsian a szemembe néz. – Maga még sosem herélt ki egy kutyát? Vagy egy disznót?
Érdekes kérdés. Megrázom a fejem, és Rumli kutyámra gondolok – valahogy sosem jutott eszembe, hogy rajta „gyakoroljak”.
- Még csak egy kakast sem? – néz rám szánakozva az orvos. Szégyenkezve ingatom a fejem. Érzem, a nemleges válasz itt rossz pontot jelent. – Pedig, ha megtette volna, tudná, hogy nem nagy ügy. Mint ahogyan egy férfit sem olyan bonyolult megszabadítani a heréitől, egyszerű a technika. Ezért csupán százhuszonöt dollárt kérek érte. Másutt ezerötszázért vagy még többért végzik… Nekem ehhez nem lenne bőr a képemen.
- Mire jó ezeknek a fiúknak ez a műtét?
- Én nem kérdezősködöm. Ma láttam őket először, nem jelentkeztek be… De ha arra kíváncsi, hát ők most átmeneti állapotba kerültek. Már nem férfiak, de nem is nők…
- És a szex? – csúszik ki a számon. – Az élvezet?
- A szex az agyban kezdődik – feleli. – Az orgazmus nem a nemi szervekben indul el, hanem az agyban. A gyönyörhöz kell a szerelem, és kell az agy. Ez a kettő a legfontosabb.
Elmosolyodom, mert pszichológus barátnőmtől már többször hallottam hasonlót. Fél tizenegy, újabb páciensek érkeznek. Egy holland nő, aki szemhéjplasztikára jött, és egy ausztrál lány, aki nagyobb melleket akar. Mindketten az árai miatt választották doktor Thepet. (A szemhéjplasztika ára nyolcezer baht, vagyis negyvennyolcezer! forint, a mellnagyobbítás szilikonimplantátummal pedig negyvenötezer baht, átszámítva nagyjából kétszázhetvenezer forint.)
- Egy barátnőm már járt ezen a klinikán, gyönyörű lett az arca a lifting után – magyarázza a holland nő. – Figyelmeztetett a körülményekre, de nem vagyok finnyás…
Megengedik, hogy bemenjek a műtétjükre. A szemhéjlifting gyorsan kész, a nőt beviszik a lábadozóba, én meg azon hezitálok, megnézzem-e a mellműtétet. Ez az a műtéti típus, amit nem szívesen nézek: ráz a hideg, amikor azzal a hosszú eszközzel durván betuszkolják a helyére az implantátumot. Végül maradok, bár arra gondolok, egyik barátnőm mellnagyobbítása Budapesten három órán át tartott – ezalatt a nemátalakítandó páciens elunja majd lent az életét…
Mellnagyobbítás – negyedóra alatt
Tizenegy óra tíz perc. Doktor Thep hihetetlen sebességgel adja be az érzéstelenítőt, majd kész is a pár centis metszés, hónaljban – és már kerül elő a hosszú eszköz, és a keblekbe az implantátum… Mire feleszmélek, vékony csík jelzi a finom varrásvonalat, a lány új keblei szimmetrikusak, gyönyörűen állnak már most - és viszik őt is a lábadozóba. Még nincs fél tizenkettő. Egyik ámulatból a másikba esem. Nem tudom, steril-e a műtő (gyanítom, hogy nem egészen), de az eszközök nagy része egyszer használatos, az orvos biztos kezűnek látszik és gyors… élvezet nézni, ahogyan dolgozik. Most először fut át rajtam a gondolat: ha a mellnagyobbításon negyedóra alatt túl lehet esni, akkor… talán… egyszer… itt…?
Háromnegyed tizenkettő. A nemcserére váró páciens késik. Gyanítom, el sem jön. Megjön a lábadozóból a két hereeltávolított „lány”, frissen sminkelve, mosolygósan. Óvatosan ülnek le, az asszisztensnő átlátszó nejlonzacskóban mindkettejüknek odaadja az eltávolított szerveket. A fiatalok elmesélik, tizennyolc évesek, barátok (barátnők?), gyerekkoruk óta lánynak érzik magukat, s most végre összegyűlt annyi pénzük, hogy az első lépést megtegyék az átalakulás útján. Mindketten szépségszalonban dolgoznak, remélik, hamarosan összegyűlik a pénz a teljes átalakításra és a mellnagyobbításra. Az édesanya mosolyog: örül, hiszen boldognak látja a lányát. Egyébként meg van két fia, teszi hozzá, „ők igazi férfiak”.
Muszáj egy kicsit helyreráznom magam. A nemcserés késik, doktor Thep meghív ebédelni, de inkább elindulok a közeli bevásárlóközpont irányába, hogy helyrejöjjek egy kis shoppingolástól. A recepciósok elkérik a mobilszámomat, hogy szóljanak, ha megérkezne a nemátalakításra vágyó férfi. Nem hiszek benne, hogy valaha is megjön ez a páciens, de lefirkantom a számomat, és távozom.
…Legközelebb folytatom, pontosan attól a pillanattól, amikor megszólalt a telefonom…
Utolsó kommentek