Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Utolsó kommentek

Elfogadás, nőiesség, hiszti, anyagiasság, önkritika!

2009.01.24. 17:50 Suneee

Kedves Blogolvasó!

A fórumon egyik sorstársunk által írt bejegyzések arra késztettek, hogy ismét kezembe vegyem a klaviatúrát, és a gondolataim, tapasztalataim leírjam.

Tény hogy a Transzszexualizmus, nem egy mindennapi jelenség, épp ezért az ebben a helyzetben élők zöme szomorú, elkeseredett ember, legyen fiú vagy lány.

Elfogadás:

Úgy gondolom elsősorban önmagunkat, kell elfogadnunk, és csak akkor kell neki kezdenünk mások „puhítására”. Hatalmas döntést hoz az aki meg szeretné változtatni a nemét, és a nevét. Nekem, pl. évek kellettek mire megszületett, hogy igen én ezt az utat szeretném, és ezt az utat akarom. Nem egyszerű a feladat, mert rengeteg változással, lemondással, kínosabbnál kínosabb helyzetekkel jár, de amikor meghoztam a döntést, akkor azzal együtt a vele járó negatívumokat is elfogadtam. Miután 100%-an biztos voltam magamban, a szüleimnél kezdtem el feszegetni a témát. Anyukám nagyon jól fogadta a körülményekhez képest (lehet mázlista, vagyok), nem azért sírta el magát, hogy mi lesz belőlem, hanem hogy az életmódváltozás után, egyedül, mi lesz az ő picike gyermekével.

Nőiesség:

Mint ahogyan (szerintem) majdnem mindenki tisztában van azzal, olyan nő mint akiket minden nap látunk az utcán sosem lesz belőlünk. Tény ez is, mert ha már csak a gyermekvállalásra (szülésre) gondolok, rájövök, hogy teljes értékű nő (biológiailag) sosem leszek. De nő leszek! Én, személy szerint, a nőiességről úgy vélekedem, hogy elsősorban belőlem kell jönnie, nem csak a külsőmről. Mert gondoljunk csak bele, egy gyönyörű nő is lehet teljesen férfias jellem. Valamelyik tv csatornán van is egy ilyen műsor, amiben köpködős, trehány, mocskos szájú, viselkedni nem tudó, de szép nőket/lányokat tanítanak meg x idő alatt nőiesnek lenni. Tehát ebből is következtethetünk arra, hogy a nőiességnek elsősorban belőlünk, a belsőnkből, lelkünkből kell fakadnia. A mi esetünkben meg a hétköznapokban nagyon fontos, hogy jól el tudjuk magunkat adni egyes szituációkban. De szerintem, aki igazán nő, és annak érzi magát annak nem, kell imitálnia (néha még én is meglepődöm magamon, hogy a boltban miket le nem tudok rendezni:)).

Hiszti:

Mindannyiunknál kiborul néha a bili. De nekem, egy-egy kudarc vagy rossz nap után sosem jutott még eszembe, hogy feladjam az álmom, és letegyek arról, hogy úgy élhessek, és akként, ahogyan akarok. Ha már ez eszembe jutna, akkor szerintem, erős gondok vannak. Az lebeg a szemem előtt, hogy lesz ez még így sem. Egy rossz nap után jön majd egy jó. „Nem kell másnak lennem, inkább újra kezdem.” Ha valami nem megy elsőre, majd megy másodjára vagy harmadjára. Ha mégis úgy érezném, hogy nem bírok megbirkózni a feladattal, akkor kérek segítséget (biztos van olyan mindenkinek a környezetében, aki bárminemű feltétel nélküli segítséget nyújtana, ha kérné). De azzal, ha siránkozunk, egyrészt a probléma még nincs megoldva, másrészt teljesen hülyét csinálunk magunkból, harmadrészt felesleges kellemetlen órákat, napokat élünk meg, amit esetleg hasznosan, a cél elérésének előbbrejuttatásával tudnánk eltölteni.

Anyagiasság:

Hát igen, az előző blogbejegyzésemben írtam róla néhány gondolatot. Manapság kölcsön nélkül semmi nem megy. Még egy olyan embernek, sem akivel minden ok. Fontolja meg mindenki a lehetőségeket, az esélyeket, és ha van rá mód, vegyen fel kölcsönt. Nem kell milliárdokat, csak épp annyit, amire az adott helyzetben szüksége van, és tudja is a későbbiekben fizetni. Tudom mennyire költséges a szakvélemények, gyógyszerek, más dolgok beszerzése, de hát ezt választottam. Én sem Budapesten lakom, nekem is rengeteget kell utaznom mire feljutok, tudom milyen drága a busz és vonatjegy, ráadásul Pesten a tömegközlekedési eszközök jegyárai sem a legolcsóbbak. Nekem egy utazgatás fel Pestre olyan 8-9 ezer + a vonaljegyek, és ha már hajnalban elindulok és este 9 re érek haza, ugye nem árt ha nem esek össze éhségemben, így enni, inni is kell venni. Ha kiszámolom akkor olyan 12 ezerben lazán benne vagyok 1 útnál, és akkor még hol vannak a konzultációs díjak, a szakvélemények, tabletták, IPL, stb. Nehéz, de csak egyszer kell ezeket végigjárni (jóesetben). Ha már meg vannak a papírok onnantól kezdve csak magamra és önmagam szebbé varázsolására, kell költenem, az pedig így is úgyis idő kérdése. Nekem elsősorban az a létfontosságú, hogy a nevem át legyen írva, és legálisan szedjem a hormonokat. Mert onnantól már öltözhetek csinibe, igazoltatásnál nem fog lecikizni senki.

Segítség:

A fórum, az oldal, azért is van, hogy segítsünk egymáson! Összeteszem a két kezem, hogy olyan csajokat, srácokat ismerhettem, meg akik segítettek végig abban, hogy hogyan mit tegyek. Nekik nagyon köszönöm ezúton is, és hálás vagyok érte. Persze segíteni is csak azon lehet aki hagyja. Igazából lelki támasz, és információk nélkül semmire sem jutna az ember, és ezt értékelni kell, nem ellentmondani. Aki nem képes kompromisszumokat kötni (segítség hatására) önmagával, annak hiába írjuk, beszéljük rongyosra a szánkat, értelme nem sok van. Nekem minden segítség, tanács, ötlet, pozitív, negatív kritika jól jön, mert ezekkel építhetem önmagam. Vannak dolgok, amik nekem sem tetszenek, viszont továbbgondolásra alkalmas gondolatokat gerjeszt bennem. Nem vagyok nagyokos, lángész, sőt, szerintem eléggé tudatlan vagyok témákban, de kire figyeljek, ha nem azokra, akik sokkal többet tudnak, és a kezüket nyújtják felém!?!

Önkritika:

Jó ha az ember reálisan látja önmagában a pozitív és negatív tulajdonságait, külsőségekben és belsőségekben egyaránt. Igen! Legyünk magunkkal kritikusak, a jobbnál ne adjuk alább! De túlzásokba se kell esni. Nem vagyok magammal megelégedve?? Hát teszek ellene, hogy hogyha nem is teljes mértékben, de valamennyire megnyugtassam magam. Úgy állok reggel a tükör elé, hogy mosolyogva belemondom a tükörképembe, hogy szép vagyok és jó napom lesz.:) Első hallásra (olvasásra) őrültségnek tűnik, de nekem bevált módszer. Valamint ajánlom mindenkinek a relaxációs zenéket (netről egy csomót le lehet töltögetni). Ha azt akarom, hogy jó napom legyen, az is lesz. Mindenki maga magának alakítja a sorsát. Ahogy anyum mondaná „Öngyötrésből és önsajnálatból, nem élünk meg”.:) Hmmm! Mennyire igaz!

 

Azt hiszem ennyit szerettem volna leírni, remélem nem gázoltam bele senki lelki világába. Nem szerettem volna okoskodni sem, remélem tudtam más számara értékeset is írni!:)

17 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://tsonline.blog.hu/api/trackback/id/tr97371107

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

szegedimano 2008.03.09. 17:18:26

"Ha mégis úgy érezném, hogy nem bírok megbirkózni a feladattal, akkor kérek segítséget (biztos van olyan mindenkinek a környezetében, aki bárminemű feltétel nélküli segítséget nyújtana, ha kérné). "
Bocsánat, nem kötöszködni akarok. De én úgy gondolom, hogy aki saját magával nem jut dűlőre, annak nem biztos, hogy van a környezetében olyan emberke, aki szívesen segítene neki. Hisz az örökös hisztit senki sem tudja hosszú távon elviselni,tolerálni, legyen bármilyen közel álló barát. Nekem ez az élettapasztalatom. Ahhoz, hogy pozitívat kapj, előtte pozitívat kell befektetni.
A segítségről a hozzáfűzni valóm, vagy a szerintem leegyszerűsített mondanivalód :): Bármennyire is segít valaki valakin, ha a megsegített személyben nincs a pozitív akarása, akkor minden hiába való. A mondás úgy tartja: Segíts magadon, Isten is megsegít. Ez úgy gondolom nem véletlenül született mondat.
Nem bírtam ki, bele kellett kotyognom :(

Cicely 2008.03.09. 18:14:18

Teljesen egyetértek veletek.
Nem egy áldásos állapot a miénk, de ha bekapcsolom a tévét, és egyes műsorokban látom, hogy milyen szörnyű betegségek léteznek, én sokkal jobb helyzetben lévőnek érzem magam sokmillió nem egészséges embernél.
Mindig próbáltam optimista és bizakodó módon hozzáállni a dolgokhoz úgy általában is, és konkrétan ts-téren is, általában sikerrel, és tényleg könnyebb így (régen én is voltam pesszimista típus, úgyhogy én csak tudom :)).
Úgyhogy fel a fejjel, és nem nyavalyogni, mert az hosszútávon a környezet és maga az alany számára is nagyon fárasztó tud lenni.

tsonline · http://tsonline.blog.hu 2008.03.10. 00:21:08

"olyan nő mint akiket minden nap látunk az utcán sosem lesz belőlünk"

Ezzel határozottan nem értek egyet.
Pont ugyanolyan nő lehet egy poszt-op TS nő, mint egy XX-kromoszómás nő.
A GG-k közül is sokan terméketlenek.
A legtöbb GG pedig nagyon örülne, ha nem kéne menstruálnia. Ennyiben egy poszt-op TS nő még jobb helyzetben is van, mint egy GG.

Suneee 2008.03.10. 01:07:33

Tsonline :
"A GG-k közül is sokan terméketlenek."
Azért az sem egészen normális.:(

"A legtöbb GG pedig nagyon örülne, ha nem kéne menstruálnia."
Hát erről én úgy gondolkodom, hogy azért a kilenc hónapig tartó érzésért, és az utánna következő örömökért szivesen menstruálnék havi 2* is.

Szegedimano:
"Persze segíteni is csak azon lehet aki hagyja."
Egyetértek veled, azért is emeltem ki ezt a mondatot, bár lehet hogy nem jól fejeztem ki magam.

Egyébként nagyon örülök a kommenteknek, legalább tanulhatok, és olyan jó érzés hogy olvassátok is az írásaim.:)

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.25. 07:33:28

Szia!
Igaz, én csak otthoni cd vagyok, így csak halkan írogatok ide, de nagyon jó volt olvasni, amiket írtál!
Olvastam új dolgokat, más kérdésekben pedig megerősítettél, köszönöm!

Divx 2009.01.25. 11:16:20

Sziasztok!
Szerintem is nagyon jó volt elolvasni ezt.Sajnos én még csak ott tartok, hogy azt sem tudom hogy mondjam el a szüleimnek az érzéseimet. Szóval örülnék ha valaki megpróbálna segíteni. Meg több helyen is olvastam eről a Real Life Test-ről, mi is ez igazából vagy hogy működik ez? Kérlek segítsetek!

VICT. 2009.02.12. 08:50:01

Sziasztok! Csak egy kérdésem lenne.Mit jelent az,hogy személyiségzavar,törekvésével harmonizáló nemi identitás. A választ előre is köszönöm.

Kittycat 2009.02.13. 19:34:14

Sziasztok!

Divx:
"Meg több helyen is olvastam eről a Real Life Test-ről, mi is ez igazából vagy hogy működik ez?"

Real Life Test=Való Élet Teszt Ez röviden annyit tesz, hogy az élet 24 órájában választott nemedben élsz. Ez alapján le tudod tesztelni, hogy számodra a női vagy férfi lét az ideálisabb. Monjuk egy nagy hibája van ennek a tesztnek, történetesen, ha nem vagy passable, akkor csak azt tapasztalod meg, hogy milyen nonpassable transzvesztitának lenni. Ettől függetlenül azért egy egész hatékony eszköz arra nézve, hogy megtudd, hogy te melyik nem társadalmi szerepében érzed jobban magad.

VICT:
"Mit jelent az,hogy személyiségzavar,törekvésével harmonizáló nemi identitás."

Nagyjából ennyit: Testedtől és/vagy nemi és társadalmi szerepedtől eltérő szerepben érzed jól magad. Ezzel tisztában is vagy és törekszel elérni azt az állapotot, aki szerinted nemileg vagy.

Nagyvonalakban ez a pár szó egy TS diagnózis, amennyiben egyéb elmebéli elváltozás/zavar nem diganosztizálható.

VICT. 2009.02.13. 20:15:35

Szia! Köszönöm a választ,nem értem én a pszi. halandzsát.Hatalmas kő esett le a szivemről.

Kittycat 2009.02.15. 13:37:32

VICT:
Igazán nincs mit! Egy kis szótárazás és utánjárás után bele lehet jönni! ;)

Emma95 2009.04.17. 21:32:42

halika! 14 éves vok, korombeli, vagy kicsit idősebbekel beszélgetnék, kíváncsi vagyok egy két dologra, meg jó lenne ha valaki segítene nekkem. Előre is köszi! Msn: Claireofh2o@hotmail.com

naylor 2009.11.21. 13:02:15

bennem sokszor felmerült már a kérdés,mit is jelent igazán nőnek lenni..milyen a nagybetűs NŐ..

rumbatokhaha 2009.12.24. 09:53:53

Sziasztok!

Rég jártam itt, de segítséget kértek ismét. Remélem, helyesen cselekszem, amikor bemásolom (néhány személyes vonatkozásra utaló részletet kihagyván a levél írójáról) ide a levelet amit Szabó Máriának küldtek, és továbbította azt számomra. Várom a segítségeteket.

Szeretetteljes Ünnepeket kívánok: rumbatokhaha

A levél:
"Kedves Mária!

A TSOnline-t olvasgatva bukkantam az Ön tavalyi bejegyzéseire. Meglepve tapasztaltam, hogy valaki ugyanazt a kérdést feszegette ott, mint amit én akartam: "mit is jelent a nagy betűs Nő".

(...)annyi a különbség, hogy én szakdolgozatot szeretnék írni ebben a témában:-)

A dolgozatom egészen pontos kerete még nem teljesen tiszta, de a queer-elméletekről, társadalmi nemi szerepek beágyazottságáról szeretnék írni,vagyis arról, mennyire társadalmi konstrukció az, hogy mit tartunk férfias, illetve nőies viselkedésnek...erről leginkább transzneműeket szeretnék megkérdezni, de melegek kapcsolataiban meglévő szerepfelosztások is érdekesek lehetnek.

Hát azt hiszem nagyon belemerültem a szociológiába, be is fejezem,remélem érti mire gondolok:-)

S szeretném megkérni, hogy ossza meg velem (írásban/vagy akár élőben) a saját tapasztalatait, Ön mire jutott a NŐ vizsgálatakor, minden segítheti a munkámat!!

S ha lenne olyan transzszexuális ismerőse, aki beszélgetne velem online/élőben/bármilyen formában, borzasztó hálás lennék, ha adna elérhetőséget, mert azt hiszem ez jobb,mintha irok az oldalon egy felhívást."

Köszönettel: J.(Természetesen a teljes neve szerepelt a levélben.)

ui.: Ön be tudott lépni a blog-ba? nekem egyszerűen nem megy, csak kommentelni tudok, a chatszobába nem tudok belépni:-/"

valitta 2010.10.02. 14:16:47

Sziasztok!
Hát, az eljétől kezdem. Már 4-5 éves koromban voltak ezek az érzések, hogy én lánynak születtem, lányokkal játszottam a fiukkal nem nagyon tudtam dülőre jutni. Aztán jöttek az otthoni rejtett beöltözések, hol az anyukám, hol a testvérem ruháiba imádom ezeket a holmikat,de talán elakartam magamban folytani ezt az érzést, így próbáltam a társadalom elvárásainak megfelelően élni. Nagyon sok barátom van akik nem is sejtik, hogy nekem ilyen vágyaim vannak.Tehát a viselkedésemen és a mozgásomon látni, hogy sajnos férfi vagyok. Szekszuális vágyaim a női nem felé irányulnak, sokszor mostanában egyre töbször fordult meg a fejemben a homoszexualitás vágya. Ettól még én Heteronak érzem magam. Most így 41 évesen jutottam el addig a pontig, hogy már nem tudok tovább így élni. 8 éve van egy kapcsolatom egy lánnyal, van az előző kapcsolatomból egy 14 éves fiam, akit imádok. Kb. 2 hete mondtam el nekik nagyvonalakban ezt az érzésemet, hát ugy gondolom elfogadták. A nővérem is tudja, ő teljesen támogat ebben, ami nagyon jó érzéssel tölt el. A Honvédség óta vannak nekem rosszulléteim ami abban nyilvánul meg, hogy egyik pillanattról a másikra eldobom magamat, rángatózom egyszera nyelvemet is elharaptam. Kivizsgáláson már nagyon sokszor részt vettem, de csak minduntalan azt álapították meg, hogy az idegességemet és szorongásaimat így vezeti le a szervezetem. Most már tudom, hogy ezek a rosszullétek emiatt vannak nekem. Kitörnék ebböl az életemből, de sajnos nincs anyagi hátterem. 3 éve mútöttek gerincel, utánna hereviszérsérvvel, így elvesztettem a munkahelyemet is. Amikor felgyógyultam, elvégeztem egy másik iskolát is, hogy talán ebben el tudok helyezkedni, sajnos a mai napig nem sikerült. Most a párom nyakán élősködök, amit én nagyon ronda dolognak tartok. Kicsit most jobb, hiszen mióta a párom tudja a másságomat azóta női hálóingben, melltartóban, és bugyiban tudok aludni, de ez nekem hosszútávon nagyon kevés. Szeretnék nőként élni és viselkedni. Én magamat már nagyon régen elfogadtam. Hát röviden ennyit szerettem volna elmondani, ill. leírni. Várom a válaszokat, vagy esetleg segítségeket a valitta41@gmail.com e-mail címre.
Köszönöm!

Patrícia 2010.10.03. 22:37:41

@valitta:

Kedves valitta!

Bárki bármit is mond, hidd el, hogy sosem késő belekezdeni! Hajrá, én drukkolok! :)

valitta 2010.10.04. 21:21:12

@Patrícia:

Drága Patrícia!

Nagyon köszönöm a biztatást, aranyos vagy, de én már arra nem adok, hogy mit mondanak, ill. ebből a körből ki kellene valahogy ugranom(barátok). Ők biztos, hogy nem tolerálnák ezt a dolgot. Csak ugye hová menjek és miből, na jó nem panaszkodni akartam, csak kilátástalannak látom a helyzetemet.
Támogatót próbálok keresni. Na, és ugye ott van a fiacskám, aki tudja a dolgaimat, de csak felületesen (itthon már női ruhába járkálok elötte), de még azt hogy átoperáltatnám magamat még nem tudja. Ha, esetleg tudnál bármi fajta segítséget nyújtani, nagyon szívesen venném.
Nem szeretnék tolakodó lenni, de ha van kedved, és időd egy találkára szívesen venném, egy jót dumcsizni. Kérlek irj, valitta41@gmail.com címre.
Köszike :)