Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Utolsó kommentek

Elmondjuk-e vagy sem? - avagy joga van-e bárkinek is tudni a múltunkat

2008.12.22. 21:40 Metopé

Ebben a bejegyzésben szeretnék megosztani egy rövidke szerelmi történetet Veletek. Amúgy is nemrégiben téma volt a fórumban, hogy elmeséljük-e a párunknak a múltunkat, hát most ebbe szeretnék belemenni, ha megengeditek.

Az én sztorim máris nem áll helyet a témában, hiszen a két évig tartó (számomra) hosszú kapcsolatban szereplő fiút ezen a fórumon találtam meg. Pontosabban ő talált meg engem. Tehát nem kellett magyarázkodnom, hogy most mi is történt velem, mi vagyok… Nem kellett gondolkodnom, hogy elmondjam-e (bár még nem voltam megműtve), egyébként is akkoriban úgy gondoltam, hogy ha lesz valaha barátom, akkor mindent el fogok neki mesélni, hogy ne legyen titkom előtte, különben is joga van tudni. Persze, akkoriban még csak a nevem sem volt megváltozva, épp csak hogy kaptam időpontot Thaiföldre, semmi plasztikai műtéten nem estem még át.
Teljesen magányosnak éreztem magam és már alig vártam, hogy valaki felkaroljon és megmentse az életemet egy jó nagy adag szerelemmel (ami tele van szenvedéllyel). Minden álmom a szerelem volt és a vele járó biztonság. …és nagyon megörültem, mikor írt valaki nekem a fórumról, hogy találkozni szeretne velem.

Aztán találkoztunk. Beszélgettünk. Ugyan ki voltam éhezve a szerelemre, de akkor sem volt mindegy, hogy mégis kivel jövök össze, mind belsőleg és mind külsőleg, de Ő megfelelt a kritériumoknak. És újból találkozni akart velem (persze nagyon meglepődtem, mert hozzá voltam szokva, hogy velem nem igazán szeretnének ismét találkozni a fiúk). …és múltak a hónapok, majd egymásba szerettünk.

És a téma (amit az elején feszegettem) itt jön be a képbe: nem ő előtte, hanem a családja és a baráti társasága előtt titkoltunk mindent. Közösen.
Nem is történt semmi baj, szerencsére olyan adottságokkal voltam és vagyok megáldva, hogy ezt meg lehetett/meg lehet valósítani. Semmi akadálya nem volt annak, hogy mi halálosan szerelmesek lehessünk egymásba… vagyis hogy én ő belé.

Már fél évesek voltunk (éppen nyaraltunk), amikor kibökte, hogy a láng, amit az elején érzett, már nem is ég annyira. Szeret ugyanúgy, csak a láng halkabb talán.
Kicsit szomorú lettem, mikor ezt elmesélte. Pláne hogy minden működött a kapcsolatunkban: sosem veszekedtünk, a szeretkezés is probléma mentes volt, a családját is megkedveltem, sőt a barátai lettek a barátaim. Olyan megjegyzéseket is tett, hogy “…nem hiába leszel a feleségem.”, amit én sajátos lánykérésnek vettem. Totálisan őt tartottam az én igazimnak, aki megmentett,- és nem utolsó sorban végigcsinálta velem a kemény procedúrát.

Aztán, mikor másfél év eltelt,- észrevettem rajta hogy már nem szívesen alszik nálam. Sokat dolgozott és inkább a munkájának élt, mint nekem/velem. Az a bizonyos láng annyira pici lett, hogy már-már elaludt a részéről.
Mivel éreztem, hogy valami nincs rendben rákérdeztem és ő bevallotta, hogy már nem szerelmes belém és hogy nagyon szépen köszöni ezt a két évet, nagyon boldog volt… de vége.

Vége. Mindennek vége - gondoltam. A férfi, aki mellettem állt, minden mellett, most szakít velem. Az első igazi kapcsolatom volt, és most csak így elhagy? …hát bizony, csak így elhagyott…
Nem derült ki sosem a családjában a közös titkunk, sem a baráti társaságában… legalábbis azt hittem.

Pár héttel később, mikor a barátom szakított velem (még mindig értetlenkedve, kétségek közt éltem az életem), amikor jött egy telefon. A volt barátom legjobb barátja hívott fel, hogy képzeljem el, van egy közös ismerősünk a főiskoláról, ahova akkor jártam. Rögtön tudtam, hogy miről van szó. (Tudni illik, a suliban speciel végignézték a kialakulásom lépcsőfokait.)
Tudtam, hogy miről beszél, de nem értettem: nagyon jóban voltam a volt barátom ismerőseivel, sokat voltunk együtt és tényleg nem volt semmi konfliktus. Az albérletükben néha takarítottam, vittem egy-két háztartási tárgyat, mindent megtettem annak érdekében, hogy valahova tartozzak: a szerelmem barátaihoz, családjához. A szerelmemhez akartam tartozni, akiről azt hittem, hogy egyszer a férjem lesz.

Ennek ellenére a volt barátom haverja, aki felhívott (mert volt bátorsága hozzá), kvázi számon kérte tőlem, hogy ugye elmondtam-e a volt szerelmemnek a dolgot. Nem mondtuk ki, hogy miről van szó (szóval akármi lehetett a nagy titok), de azt mondtam megdöbbenve, hogy igen, tudott róla.
Persze teljesen fel voltam háborodva, hogy hogy van képe felhívni engem és ilyenekről faggatni. Ráadásul szakítás után, pláne hogy én vagyok a szenvedő fél.
A lényeg, hogy valahol, valaki elszólta magát és kiderült. Ugyan a barátom előbb szakított velem, minthogy felhívtak volna ezzel, mégis arra gyanakodtam, hogy talán emiatt hagyott el engem.

Veszélyforrást jelentettem a számára és el kellett hagyjon. El kell árulnom, hogy nagyon fontosnak tartotta a barátai/ismerősei barátságát. Fontosabbnak ezek szerint, mint engem. Őket választotta helyettem. Talán még meg is kérdezték tőle, hogy tudta-e hogy én valamikor fiú voltam… talán le is tagadta hogy tudta…

Kérdem én. Ezek után hogyan áruljam el bárkinek is ezt az egészet? És mégis miért? Hogy ha mégis szétmegyünk akkor esetleg évek múltán felhasználja ellenem? Most nem így történt, de még megtörténhet! Egyébként is van joga tudni?! Egészen az életem eddigi szakaszáig azt hittem, hogy igen, de rá kellett jönnöm: nem, NINCSEN! Nincs joga senkinek megtudni, mert ez egy olyan intim dolog, amit már lezártunk! És ha képesek vagyunk így is élni, mindenféle atrocitás nélkül, akkor mégis miért zaklassam a másikat ilyen történetekkel? És igen, bizony sok meddő nő rohangál a világban, én is egy vagyok közülök. Na bumm.
És mégis miért ne tagadhatnám le, ha jön egy ilyen telefon? Miért kell meghunyászkodnom és azt mondanom: “igen, igazad van, tényleg megtörtént a dolog, bocsáss meg, ezzel kellett volna indítanom, mikor megismertük egymást”.

Nem!

Senkinek, semmi köze nincs ehhez az egészhez! És aki azt hiszi, hogy a kapcsolat alapja az őszinteség (ami valóban így is van), és ebből kifolyólag (és ez a lényeg) ezt a történetet el kell mesélni a párunknak, az téved. Ugyanis nem csak a fiúval kell számolni, hanem annak a családjával és a közvetlen környezetével. Nem biztos, hogy a fiú hagy el minket, hanem a családja, vagy a baráti társasága. Mert az én példámban ez történt. Nagy nyomás nehezedett a volt barátomra és választania kellett: vagy megmarad a barátaival akikkel együtt lakik egy albérletben, vagy mellettem áll ki és ha ez a barátait zavarja, akkor más barátok után néz. Csak hogy már nem volt annyira szerelmes belém (sőt, semennyire), hogy ezt meg tudta volna tenni/hogy egy ilyen katasztrófát túl élt volna a kapcsolatunk.

Ha talán megint megtalál a szerelem, akkor biztosan nem fogom már elárulni, mi volt a múltam. Joggal kérdezhetné bárki, hogy “de mi lesz, ha minden kiderül?”. Egy megoldás van: letagadni mindent. Tudom, hogy a múltam nem kitörölhető végérvényesen, és nem is felejtek el semmit, de tagadni azt tudok!
Egyébként is az igazat mondanám: “Az előző baráti társaságomban nem szerettek, ezért pletykákat terjesztettek rólam, talán ezt hallhattad meg kedvesem. És te ezt elhiszed?” …de nem csak a párunktól kérdezhetjük ezt, hanem bárkitől: “Te ezt komolyan elhiszed? …ezt nem néztem volna ki belőled!”

Ha nem nekünk hisz, ha nem mellettünk áll ki, akkor az a pasi vagy barát olyan is.

Mindenkinek a saját dolga, ha ezek után is elárulja. Nyílván nem lehet általánosítani és biztosan akad olyan történet is, ahol a fiú nem rohan el, ezután a vallomás után. De az biztos, hogy másként fog már rátok nézni és már teljesen máshogyan fog kezelni és ne adj Isten még valamikor később az orrotok alá fogja dörgölni. Ahogyan a volt barátom ismerőse is tette. Akkor is, ha végig jóban voltatok, szerettétek egymést és perzse semmi, de semmi köze nem volt hozzá az ég világon.

A ti döntésetek!

…és persze még mindig marcangol a fájdalom, hogy el kell engednem életem egyik legnagyobb szerelmét. Rettenetes fáj, pedig már lassan fél éve, hogy elhagyott. Talán még mindig szeretem.
De tudom, hogy ő már más vizeken evez. Talán már van is barátnője (aki kevésbé rejt veszélyeket magában) és talán már boldog is.

Én egyelőre nem vagyok boldog. Nem is tudom, hogy higgyek-e a szerelemben. Talán majd kicsit később. De most nem.
Igazságtalanságnak érzem, hogy így elbántak velem. Teljesen cserben hagyottnak érzem magam: voltak terveim, álmaim, amiben a volt barátom is szerepelt. Együtt akartunk egy házat, együtt terveztük a jövőnket. És egyszer csak… hirtelen szertefoszlott. Eltűnt minden, mintha nem is létezett volna. És az összes, de az összes boldogságomat magával szippantotta a nagy tátongó, sötét reménytelenségbe.

És már megint ott vagyok, ahol régebben: várom a szerelmet, hogy megmentsen a teljes megőrüléstől. Széttárt karokkal várom a csodát, várom hogy megmentsék az életem.

Metopé

70 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://tsonline.blog.hu/api/trackback/id/tr86821400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Cicely 2008.12.23. 09:45:57

Én akkor sem tudnám eltitkolni, de már nem részletezem miért, úgyis mindenki tudja, hogy nekem ez a vesszőparipám. :)

De persze ez egy tanulságos történet mindettől függetlenül.

Suneee 2008.12.23. 09:59:09

Köszönjük Metopé, hogy ezt megosztottad velünk! Hatalmas következtetéseket lehet levonni a történetedből! Mélységesen sajnálom hogy így alakult, és kívánom, hogy találjon Rád minél előbb a "megmentőd", életed legnagyobb szerelme! Természetesen teljes mértékben, minden egyes állításoddal, a szemléleteddel 100% ig egyetértek!
Puszi Sunee

Cicely 2008.12.23. 10:54:01

Azt azért el kell mondanom, hogy soha ne add fel, Metopé, a szerelemben mindig hinni kell!
Anno mikor rájöttem, hogy ts vagyok, azt hittem, hogy tuti egedül halok meg, kinek is kellenék, stb.
A 20. születésnapom előtt voltam először szerelmes, azelőtt soha, és pont úgy jött ez a szerelem, ahogy arról mindig is álmodtam, és azóta is együtt vagyunk a legnagyobb boldogságban.
Mindig van, aki felfedezi benned az igazi értékeket.

P. Szabó Mária 2008.12.23. 13:22:38

Hát, mint kivülálló szólok hozzá, és ha nem helyén való amit mondok, előre is elnézést kérek, de:
- a szerelem jön, megy, van felszálló ága, leszálló és többnyire van vége is. De amíg tart, csodálatos. Lehet, hogy könnyebb neked Metopé, ha azt hiszed, a kedvesed azért hagyott el, mert mások a hibásak....stb. Persze ez is lehet, de ennek van a legkevésbé valószínűsége. A leírások alapján inkább az derül ki, hogy ő maga felédredt a kábulatból, előbb, mint Te. Történhetett volna ez fordítva is. Általában valaki mindig előbb, és a hátramaradottnak mindig fáj. De felébredni is fáj, hidd el. Attól is kiégett és üres lesz az ember, úgy érzi, becsapták. Amit leírtál a szerelmedről hétköznapi dolog, köze nincs a sajátos problémádhoz, és ha összekevered csak magadat zavarod meg vele, és teszed bizonytalanná.
- és hogy mennyire kell rejtőzködni? Úgy érzékelem ez a kérdés nálatok alapvető probléma, hisz a többi, (műtét....stb..) megoldható. Igen ám, fiúból lány lettem és akkor most titkoljam vagy nem? Mert hogyan fognak rám nézni? Hát én megmondom, és ne haragudj meg érte. Úgy fognak rád nézni, hogy jé ez az a pasi, akiből nő lett. És szerinted ez nem természetes reakció? Miért nem? Hogyan kellene, lehetne máshogy rád nézni például, annak aki tudja az előzményeket? Miért nem gondolod, hogy ez a természetes? Mert valójában ez a természetes! Nem lehet ugyanis máshogy nézni, mint ahogy a volt alkoholistára sem lehet máshogy, mint egy volt alkoholistára, vagy egy gyógyult rákosbetegre sem lehet máshogy, mint egy gyógyult rákosbetegre, sorolhatnám. Nem a nézőpontot kell megváltoztatni, mert azt nem lehet! Hisz emberek vagyunk. Azt kell elérnetek, hogy ismerjék az emberek ezt a betegséget, és ennek megfelelően kezeljék. Fogadjanak el benneteket, hogy jé ebből de klassz nő lett. Nem lehet más út, csak a felvilágosítás, mert a rejtőzdödés is hamis és embert próbáló dolog. Nem azt mondom ezzel, hogy ki kell állni, hogy tessék én az voltam és ez lettem, de ha rákérdeznek, nincs miért tagadni. Természetes ugyanis a dolog. És az első lépést szerintem nektek kell megtenni, azzal, hogy Ti annak tekintsétek. Hisz valahogy úgy érzem, hogy Ti, az érintettek sem tartjátok annak. Akkor hogyan várhatjátok el a kivülállóktól. Most durva lesz amit mondok. Mindig is mások lesztek, de annyi másság van a világon. El kell tudni fogadni, fogadtatni, saját magatokkal legelőször. Olvasom a fórumot pl. a Te leveledet is Metoté, ahol megmagyarázod miért nem kell erről beszélni. Hát nagy dobra verni nem is kell. De ha vannak közöttetek olyanok, akik úgy érzik, hogy ők igenis felvállalják, akkor éreznetek kell, hogy helyettetek, a rejtőzködők helyett is cselekszenek. Mert minél többet tudnak a kivülállók rólatok, annál könnyebben tudják elfogadni, és megérteni. A sötétéség ellen nem az a legjobb módszer, hogy sosem gyújtunk világosságot!
Nekem van levelező társam, aki most már nő kívül is, de nem az volt. Nagyon kedvelem őt, tudom, hogy pasi külsővel született, ettől nem tudok elvonatkoztatni, de úgy levelezek vele, mint egy nővel. És nem azért, mert letagadta a múltját előttem, hanem azért, mert a gondolatai nagyon is nőiesek, és ilyen értelemben társam. És nincs jelentősége számomra, hogy mi volt. Most talán egy kicsit barátnőm.
Vissza térve a szerelemhez, én imádok szerelmes lenni, pedig már nem is vagyok 20 éves. Küldök neked egy kis írást, és kívánom, hogy utolérjen téged is ismét a szerelem. Bizonyára utól is fog. Azt pedig ezerszer gondold meg, milyen hazugságba mész bele, mert nincs olyan titok, amely ki ne derülne. Ezzel nem azt mondom, hogy be kellene a múltadról suzámolni. Miért is kellene? De ha rákérdeznek konkrétan,valami oknál fogva, jobb ha elkerülöd a mellébeszélést, szerintem legalábbis. És meglátod, lesz olyan akit nem fog a múltad zavarni, bár szerintem most sem ez történt!

Utolért a szerelem


Szeptemberi délután néztem, ahogy a szemközti fáról lehullt egy levél. Lassan röppent, a szélben kicsit cikázott ide-oda, majd földet ért. Talán így röppent felém is a szerelem. Észre sem vettem.
Előbb testemre pottyant, ott elidőzött egy kicsit. Azután egyszer csak beférkőzött a lelkembe. Én nem hívtam, de Ő jött. Hozta magával az összes kellékét. Gyomorgörcsöt, zsibbadást, sírást, bamba bámulást és a váltakozó perceket. Észrevétlenül lopta el józan eszem, nyugalmam. Azt gondoltam, talán menekülnöm kellene, de lelkemben van, jönne velem.
- És milyen?
- Háá...t, van két keze, lába, feje, eszes, jóképű - mondanám, de hirtelen rádöbbenek, semmilyen, olyan, mint mindenki más. Mégis! Neki szívesen megcsókolnám a szemét, az egyiket, majd a másikat és az orra hegyét.
- Milyen?
- Semmilyen, olyan, mint mindenki más. De ha nem hallom, hiányzik, szinte fáj. És ha itt van, csak veszekszem, azután békülnék, félek, már késő.
- És ha itt hagy?
- Egy kicsit belehalok.
- Elmúlik, tudod?
- Persze. Ahogy minden nap is, egyik a másik után. De most beszőtt, mint egy pókháló. És ha még egyszer megkérdezed, milyen? Semmilyen, olyan, mint, mindenki más. Csak lelke ér az én lelkemhez. Melegít egy kicsit.
Ne kérdezd még egyszer! Csak azt tudom mondani, semmilyen, olyan, mint mindenki más. De tőle sírok, zsibbad a bőröm, görcsben áll a gyomrom. Tőle lettem olyan, mint egy lassú mozgású báb, mert minden erőm lelkembe szállt.

Suneee 2008.12.23. 15:47:54

@P. Szabó Mária:
A fentebb leírtakról én úgy vélekedem, hogy kijártam már mindkét utat. Volt olyan partnerem aki tudta, és volt olyan is aki nem. Nos, a könnyebbik, kijárhatóbb út, az hogy hogyha nem mondom el neki. Nem azzal kezdem az ismerkedést h ez és ez voltam. Nem értik meg a férfiak, azt hogy egy postop nő nő. Másak vagyunk? Azok is maradunk? Relatív, a terhesség is nevezhető másállapotnak, és mikor már megszületik a baba, egyből nem lesz más a nő...
Én a régi énem nevezném másnak, nem a mostanit, az volt más mikor az uton mögöttem összesúgtak, h ez fiú vagy lány??!! Miért lennék most más? Hisz kevesen tudják rólam, és a cél az hogy ez így is maradjon, a mai ellentmondo, minden nem természetes dolgot elutasító világban csak így érvényesülhet az ember! Nem kell elmondani, ha rákérdeznek, én biztos tagadok! Nem akarom hogy összefüggés legyen a múltam és a jelenem közt! Nyilván van, de erről legjobban csak én tudok!

Cicely 2008.12.23. 16:16:58

Ez az, amiről nem is érdemes vitát nyitni, mert mindenki másképp vélekedik erről, és természetesen minden véleményt tiszteletben kell tartani, van, aki így gondolkodik, van, aki úgy, és valószínűleg nincs is ezzel baj.

P. Szabó Mária 2008.12.23. 16:42:56

Tiszteletben tartom a véleményeteket, ez természetes.

Metopé 2008.12.23. 16:59:18

@P. Szabó Mária:

"...Úgy fognak rád nézni, hogy jé ez az a pasi, akiből nő lett..."
Erről a fórumban már tettem említést. Pontosan! És pont ezt szeretném elkerülni olyan módon, hogy nem kötöm mások orrára.

"...El kell tudni fogadni, fogadtatni, saját magatokkal legelőször..."
Saját magammal már kibékültem (bár belemehetünk olyan filozófiai kérdésekbe, miszerint az életünk örök kérdése hogy önmagunk kik vagyunk és ebből egyenesen következik az is, hogy mennyire tudjuk elfogadni magunkat olyannak amilyenek vagyunk, de szerintem ezt most hagyjuk). Te magad is mondtad, hogy teljesen nőként rám nem fog sosem nézni az, aki tudja,- ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Ha el is fogadja a dolgot, akkor sem azt értem el, amit el akartam volna. Most lehet hogy ez egy lehetetlen kívánság/cél, de én akkor is törekedni szeretnék rá.

"...Amit leírtál a szerelmedről hétköznapi dolog, köze nincs a sajátos problémádhoz..."
Igen, én is így gondolom részben. Részben.

"...Mert minél többet tudnak a kívülállók rólatok, annál könnyebben tudják elfogadni, és megérteni..."
Ezzel teljes mértékben NEM értek egyet. A tömeg ha lát egy ilyen riportot meg sem hallja, hogy mit beszél a riport alany, nemhogy meg meg is érti a mondanivalóját. Rögtön már mondja is: "jaj már megint ezek a travik vagy transzik vagy mittudomén..". Minél többet tudnak a kívülállók rólunk, annál nehezebben tudják elfogadni és megérteni. Hozzáteszem: szerintem.

..."ha rákérdeznek, nincs miért tagadni..."
Először is milyen dolog már az hogy rákérdeznek? Miért kérdez bárki rá? Mégis mit képzel? Én sem kérdezek semmilyen intim dolgot az életéből, bár mint látod van bőr a képén ennek ellenére bárkinek rákérdezni és számon kérni, annak is akinek tényleg semmi köze nincsen hozzá. Másodszor pedig: dehogy nincsen.

"...tudom, hogy pasi külsővel született, ettől nem tudok elvonatkoztatni..."
Na, erről van szó. Ha Te nőként egy másik kedves barátnőd esetében SEM tudsz elvonatkoztatni ettől a dologtól, akkor vajon egy férfi hogyan tudna a kedvese múltjától "elvonatkoztatni"? Sehogy, és megint visszatértünk a kályhához, mert hiszen hogyan fog ránk nézni? Na? Úgy, hogy egy átoperált pasit fog maga előtt látni, akármennyire is szerelmes.

"...nincs olyan titok, amely ki ne derülne..."
Ez nem titok. Ez egy megtörtént esemény, ami befejeződött, amiről nem kívánok beszámolni senkinek. Nincs itt már semmilyen titok. És ne is haragudj, de szerintem minden ember fel lenne háborodva (még Te is) ha valami ehhez hasonló dologról faggatnák mások (akiknek semmi közük nincsen hozzá) a múltját. Lehet az bármi.

"...És meglátod, lesz olyan akit nem fog a múltad zavarni..."
A próféta szóljon Belőled! Kívánom hogy mindnyájunknak így legyen!

De valóban, a Te véleményed is megfontolandó. Mérlegelni fogom, de úgy is úgy fog történni, ahogyan történni fog. Eltervezhetem előre bárhogyan, nagyon nem biztos, hogy úgy is fog sikerülni.
Mind e mellett nem tartom kizártnak hogy az életemben lesz még egy olyan férfi, akiben annyira megbízom és akit annyira szeretek, hogy elmesélem neki az életem egy bizonyos szakaszát. De ez a férfitól és a kettőnk kapcsolatától és még sok más tényezőtől is függhet!

@Cicely:

"Én akkor sem tudnám eltitkolni..."
Ha Neked így kényelmes és így jó, akkor ezzel nincs semmi probléma! Én nem utasítom az embereket, hogy így tegyenek, hanem csak az én (kétségbeesett és elkeseredett) nézőpontomat osztottam meg Veletek. Mellesleg meg nagyon örülök, hogy Neked éppen egy boldog kapcsolatod van! Reméljük hogy sokáig fog tartani!

@Suneee:

"...teljes mértékben, minden egyes állításoddal, a szemléleteddel 100% ig egyetértek!"
Nagyon szépen köszönöm!

P. Szabó Mária 2008.12.23. 18:24:19

Metopé, én nőnek tekintem a levelező társamat teljes egészében. Ezt írtam! De tudom, hogy mi volt. Számomra ez a mai nőiességéből SEMMIT nem von le.

Azt pedig nem mondtam,teljesen nőként senki nem fog rád tekinteni:
"Úgy fognak rád nézni, hogy jé ez az a pasi, akiből nő lett." Ezt mondtam, és teljesen más, mert ez azt jelenti, hogy nő lettél!! Mert az lettél! Hol itt a bukfenc?

Nem tudom, hogy reagál a tömeg, de azt tudom, hogy reagálok én például. Én elfogadom a másságot, de nem szimpatikusak számomra a meleg felvonulások. Azt gondolom, hogy az életünknek ez a része négy fal közé való.

Magam részéről minél többet tudok a Ti gondjaitokról, annál természetesebben kezelem és fogadom el. Mert nem ettől ember számomra az ember. Ez a lényének egy szegmense és ezen kívül ezer dolog van, amiért szerethetem, vagy nem.

Igen, milyen az ha rákérdezének és miért? Éppen Te írtad, hogy veled megtörtént. Hát az emberek ilyenek. Idealizált állapotot elképzelni teljesen felesleges, mert úgy sem valósul meg. Csak marad az emberben egy állandó hiányérzet, meghasonulás.

A múltamról én sem szeretek beszélni a kapcsolataimban, nem azért mert titok, hanem mert számomra a jelen a lényeg. Bár a jelen nyílvánvalóan a múltra épül. Szóval ha mégis rákérdeznek, talán meg kellene fontolni a választ.

Furcsának tartom a Cicelynek írt válaszodat is. Mondhatnám egy kicsit cinikusnak, mert sejteted, hogy nagy csoda lenne, ha a kapcsolata sokáig tartana. Hát igen, nagy csoda lenne, de nem azért, mert ő esetleg más volt előzőleg. Hanem csak azért, mert ma az igazán kitartó kapcsolatok nagyon ritkák az olyan pároknál is, ahol semmi ilyen előzmény nem volt.

Ebből is azt érzem, hogy Te nem érzed természetesnek elsősorban a magad problémáját, hisz olyan dolgokban próbálsz hátrányt találni, amely egyébként általánosságban is jellemző az emberi kapcsolatokra.

De lehet, nem jól érzem, és nem is értem meg a dolgot teljes valójában. Egyben azonban biztos vagyok, hogy ma az emberek többsége azonosít benneteket valóban a melegekkel, transzvesztitákkal, és nem rossz indulatból, hanem mindössze azért, mert fogalma sincs erről a problémáról. Bárkivel beszélek erről, első blikkel 90 %-ban nem tudják miről van szó. Csak amikor meg próbálom magyarázni, akkor gondolkodnak el rajta, és amikor már vagy 10x mondom el, hogy ez nem az, ez egy betegség, stb...itthon is úgy kezelik, akkor kezd leesni a tantusz.

Ezért tartom fontosnak, hogy minél több szó essen erről szélesebb körben és ezért is írok róla.

És legvégül nem akarlak meggyőzni, gondolom Te sem engem, csak beszélgetünk, és a beszéd az mindig előre visz, a némaság helyben toporgásra késztet. Szerintem.

Patrícia 2008.12.23. 18:38:10

Hmmm. Fiatalság, bolondság...

Metopé 2008.12.23. 19:06:29

@P. Szabó Mária:

Engem nem érdekel, ki hogyan csinálja. Mindenki úgy intézi a dolgait, ahogyan jónak látja, és ahogyan tudja. Mindenki úgy éli az életet, ahogyan akarja, illetve ahogyan tudja.

Én így gondolom, Te úgy gondolod.

Végezetül pedig nem akartam cinikus lenni Cicely válaszában. De úgy gondolom hogy az neki szólt.

"...olyan dolgokban próbálsz hátrányt találni, amely egyébként általánosságban is jellemző az emberi kapcsolatokra..."
Ebben igazad lehet. Sőt, igazad van. Tudod, nem csak azért írtam ezt, mert teljesen így gondolom, hanem azért is mert.. ...mivel amikor ezt a bejegyzést írtam lelki fájdalmaim voltak éppen és meg kellett magyaráznom magamnak, hogy miért is hagyott el a barátom.. Be akartam mesélni, hogy biztos volt valami komolyabb oka is annál, minthogy már egész egyszerűen nem szeretett. Ez egy önmarcangoló mechanizmus, ami teljes mértékben helytelen,- de mégis ebbe a hibába estem és szerintem esnek sokan mások is, ilyen helyzetben.
Értem mit mondasz amúgy ezzel, és valóban kicsit "túlspiláztam"... most már sokkal jobban vagyok, mert ezzel is "kisírtam" magamból.

Inkább egyébként úgy mondanám, hogy nem CSAK amiatt hagyott el, mert már nem szeretett. Ilyenkor (szerintem) több tényezők halmaza az, ami miatt tesz egy elhatározást az ember. És ez is valóban ugyanolyan, mint egy bármely más kapcsolat problémája/története.

Nemrég ismét beszéltem vele (négy hónap után) és mondta, hogy egész egyszerűen már az utóbbi időkben nem volt boldog velem (és ez kicsit segített, valahogy olyan érzés volt, hogy ez után a vallomás után el tudom engedni őt,- vagyis ő engem, mert kicsit "szabad"-nak éreztem magam - ez most teljesen bonyolultan hangzik, de remélem lehet érteni). Belegondoltam, és bizony én sem maradnék egy olyan fiúval, akivel nem vagyok boldog. Szóval az is lehet hogy tényleg "csupán" erről volt szó. Ma már ott tartok a lelkemben, hogy "akkor meg úgyis mindegy, kár siratni!". És ezt mondogatom magamban,- már sokkal jobb. Bár még teljesen nem tettem túl magam az egészen, de pár lépcsőfokot feljebb ugrottam.

Szóval amiről vitázunk (és nem veszekszünk), valójában annyira nem is érdekel engem, hogy most mások megtudták-e vagy sem. Azért annál többre tartom magam, hogy ilyenek felül tudjak kerekedni. Tudod, nem is az fájdalmas ebben, hogy tudja is valaki, hanem az hogy vannak rosszindulatú emberek, akik ezt felhasználhatják ellenem, ellenünk. Már nem is az zavar, hogy mi köze van hozzá, hanem az, hogy ezzel visszaélhetnek és olyan élethelyzetet kreálhatnak, amire abszolút nem számítanék. Ezt szeretném csak elkerülni, amennyire csak lehet.

P. Szabó Mária 2008.12.23. 20:00:19

Metopé, nagyon is megértem a fájdalmadat. Én csak azt akarnám mondani, hogy nem olyan különleges dolog, hidd el, és semmi másságtól nem függ a dolog. Emberek vagyunk és kész. Ilyenek, olyanok, persze nyílván sok a rosszindulatú, én inkább azt mondanám buta ember. De neked tudnod kell hogy ki vagy, hogy sokat érsz, és csak az bánthat téged, aki különb mint Te. Az meg persze éppen ezért nem is fog bántani.
És az ilyen érzelmek, hogy szomorúság, belehalok és sorstársai, nagyon is fontosak az életben.

Amikor a lányom kicsi volt, és szomorkodott valamiért, mondta, anyu úgy fáj, miért? Azt válaszoltam neki, gondold csak el, ha soha nem fájna, soha nem szomorkodnál, akkor honnan ismernéd fel az örömöt, a boldogságot? Mitől tudnád, hogy milyen érték?

Szerintem minden érzelem csodálatos a maga módján, a bánat is, mert tudjuk, hogy felválthatja a megnyugvás és az öröm. Én legalábbis mindent nagyon szélsőségesen éltem meg. Eszméletlenül szenvedtem és a következő pillanatban képes voltam eszeveszettül boldog lenni.

Na de beszélgettünk a múltról. Hát én nem vagyok visszanézős, de van egy képzeletbeli kincsesládám. Lehet, nevetséges, de én így hívom. És már nagyon régen gyűtögetem bele a gyöngyszemeket. A legelső talán 25 évvel ezelőtt került bele. Az volt a legszebb nyaralásom. Azután van legnagyobb szerelmem, legszebb kézfogásom, legszebb karácsonyom, legszebb randevúm, leghumorosabb flörtöm, legjobb évem,legrövidebb szerelmem (két napig voltam halálosan szerelmes valakibe), van egy ilyen is, hogy Szegvár....szóval a legeket gyűjtöm, és ezek olyan pillanatok amelyeket úgy éltem meg, hogy leg....és ezekre nézek vissza. Egyszóval csalok, csak a szépre emlékezem:))
És most van egy bónuszom a sorstól, Ő a kedvesem:)) Sokkal fiatalabb mint én, és egy nagyon klassz ember, :))

Nem is tudom miért írok ilyeneket:)

Cicely 2008.12.24. 08:39:19

Na, kérem, ne nézzük le a fiatalság érzelmi életét! :)

Éppen azért írtam, hogy soha életemben nem voltam még szerelmes ezelőtt, hogy le lehessen szűrni, hogy nem az a típus vagyok, aki minden héten másba szerelmes, csak mert ez jóképű, az okos, az meg kedves, vagy mittudomén.
Soha nem jönnék össze valakivel "jobb híján", lett volna rá lehetőségem többször, mikor már nagyon éheztem a szeretet, konkrétan a szerelmet, de nem tettem meg, szerintem annak nem lett volna értelme.

Mindig tudtam, hogy körültekintőnek kell lennem a helyzetem miatt, és csak abban bízhatok meg, akinél igazán azt érzem, amit éreznem kell.

Lehet, hogy csak 20 éves vagyok, de nagyon sok fiúval találkoztam már "randi" keretein belül, aki meg akart ismerni, és volt köztük mindenféle, tudtam tapasztalatot gyűjteni ilyen téren.
Azt hiszem, állíthatom, hogy felismerem, ha valaki nem önmagamért szeret.

Ezen felül csak hallani kellett volna a párommal folytatott beszélgetésinket, és rögtön kevesebb lenne a kétely.
Benne is megvolt az elején a dilemma: ha engem szeret, akkor ő most meleg? Vagy biszexuális? Dehát ő nem vonzódik a fiúkhoz!
Aztán egyszercsak odaállt elém, és azt mondta, hogy mindegy, mi ő, a lényeg, hogy a nőt látja és szereti bennem, és a lényeg, hogy együtt legyünk.

Én úgy szoktam mondani, hogy nekem nem az a célom, hogy olyasvalakivel jöjjek össze, aki éppen azért, vagy akár annak ellenére szeret, amilyen vagyok.
Inkább olyannal, aki ATTÓL FÜGGETLENÜL.

Tudom, milyen az, mikor látom, hogy a férfit pont az érdekli, hogy "jujj, félig fiú, félig lány...?", tudom, milyen, mikor mondjuk egy homoszexuális fiú közeledik egy transzszexuálishoz, mert azzal nyugtatgatja magát, hogyha velem van, akkor ő heteroszexuális, hiszen én nő vagyok. És persze felismerem azt is, ha valaki még komolytalan egy mély kapcsolathoz.

Márpedig én igazi, hosszútávú, mély kapcsolatra vágytam, amiben NŐKÉNT szeretnek és fogadnak el..
És meg is kaptam.
Ezért írtam, hogy sosem szabad feladni, mert egyáltalán nem lehetetlen.

Suneee 2008.12.24. 13:37:12

Patrícia, válaszoltam a kedves mailodra! Ismételten köszönöm az őszinteséged itt is! nem is értem miért vártam mást!

Mária!

A kommentjeidből kiderült, hogy Te nem vagy TS, így (nem megsérteni akarlak ezzel), de halvány gőzöd sem lehet arról, hogy egy TS nő buksijában, és életében mi játszódik le! Mennyit kell törnie a fejét dolgokon, hogy hogyan csinálja jól, mi a helyes út, és az ember a maga kárán tanul, ahogyan Metopé és én is anno. Képzeld magad a helyzetünkbe (bár teljesen úgy sem tudod)! Amit a tvben lát az ember korántsem valóság!

Patrícia 2008.12.24. 13:57:47

@Suneee:
Azt hiszem én végig őszinte voltam. Bár nem értem, most itt mit köszönsz meg. (amit akkor anno leírtam az nagyon fájt, amit tettél velem, és persze hogy még én futottam utánad képletesen)
Az, hogy egyetértek a Mária gondolataival, nem hiszem hogy bűnöm lenne. Mert ugye most itt erről beszélünk, kérlek a személyes sérelmeket ne itt rendezzük le (küldj emailt vagy bármit, ígérem én válaszolni is fogok)

P. Szabó Mária 2008.12.26. 14:39:15

@Suneee:
Nem sértesz! Valóban nehéz beleélni magamat, de azt el tudom képzelni, hogy nem vagytok könnyű helyzetben.
Nem a TV-ben látottakból vonok le véleményt, annál is inkább, mert nem láttam semmit. Sőt, nem következtetek, inkább azt próbálom megmutatni, hogy egy kivülálló, akiben semmiféle ellenérzés nincs, hogyan gondolkodik.

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:13:45

„ A gyermek nemét azonban nem egyedül a gének döntik el. Van itt egy másik tényező is: a hormonok jelenléte vagy hiánya. Genetikai összetételétől függetlenül a magzat csak akkor fejlődik fiúként, ha férfi nemi hormonok hatnak rá, és csak akkor fejlődik leánycsecsemővé, ha nincsenek jelen férfi nemi hormonok. Mindez öröklött rendellenességek vizsgálata alapján nyert bizonyítást.”

Anna Moir és David Jessel: Női agy – férfiész / A különbségek születése, 34.old)

„A hatodik hét táján dől el végleg a magzat neme.”

@P. Szabó Mária:

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:17:12

@P. Szabó Mária: "Én elfogadom a másságot, de nem szimpatikusak számomra a meleg felvonulások. Azt gondolom, hogy az életünknek ez a része négy fal közé való."

Kedves Mari!

Kérem, mihamarabb olvassa el a Női agy - férfiész című tudományos művet, biztosan segíteni fog a transzsexualitás és homoszexualitás megértésében.

További kellemes ünnepeket kívánok!

Shanina 2008.12.27. 12:20:26

Metopé: én teljes mértékben együttérzek veled, és lehet rossz szó, de örülök, hogy írásba foglaltad a dolgokat. Ez intő példa lehet sok sorstársnak, akik eddig álomvilágban éltek. Sokuk azt hiszi, hogy a műtéttel minden megoldódik, és egy csattintásra nők lesznek.......de sajnos ez nem így van. Sokak szemében akármit is csinálunk magunkkal,lehetünk olyanok, akár egy topmodell, akkor is "az a fiú, aki puncit és melleket csináltatott magának" maradunk. Most lehet itt veszekedni és hajbakapni, de mindenki szálljon magába. Még mindíg nem élünk olyan világot, és talán nem is fogunk,hogy ez mindennapos elfogadott dolog legyen. Inkább örzök egy titkot a sírig, aminek nincs akkora súlya, és nem fáj annyira mint az, amikor folyamatos csalódás ér az őszinteséged miatt. Nincs is rosszabb, amikor megismerkedsz egy sráccal, és eljuttok egy bizonyos szintik. Utána úgy érzed, hogy el kell mondanod, megteszed...ő kiborul, és mondja, bocs de én a lányokhoz vonzódom. Akárki akármit mond, ezt mindíg az ember fejéhez fogják vágni, ha elfogad valaki, ha nem. Nekem meg ne próbálja senki sem megmagyarázni a dolgokat, mert nagyon jól ismerem a férfiakat, és hogy mire mit reagálnak.

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:22:21

@P. Szabó Mária:
"...én nőnek tekintem a levelező társamat teljes egészében. Ezt írtam! De tudom, hogy mi volt."

Kérem, ismételten olvassa el a fenitekben ajánlott művet és térjen be a "Transzszexualitás általános" -ba is, mert úgy vélem elvesztette a megtalált fonalat...

Köszönettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:25:33

"Jöjj, szív , segíts föl, oldozd le összevérzett ingemet!"

József Attila: Fölkelés a sínekről

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:29:55

Kedves Mari!

Nem mindegy, hogy a társadalomnak akarunk-e megfelelni vagy önmagunknak!

Kérem, vegye ezt figyelembe.

Köszönettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:31:34

Mi a változás, a beilleszkedés titka?
Hormonkezelés, hormonkezelés, hormonkezelés!

"Megtörténhet, hogy a fiúmagzatban képződő férfi nemi hormonok a férfi nemi szervek kialakításához elegendők ugyan, ám valami okból azok, már nem tudnak annyival több férfi nemi hormont termelni, hogy a magzat agya "férfiaggyá" válhassék. Ehelyett az történik, hogy az agy "nőnemű" marad, és a baba fiútestben női aggyal jön világra. Ugyanígy az is előfordulhat, hogy valamilyen rendellenesség miatt a lánymagzat az anyaméhben férfi nemi hormonok hatása alá kerül, miáltal a csecsemő kislánytestben fiúaggyal születik."

Anna Moir - David Jessel: Női agy - férfiész/ 3. fejezet/ Az agy neme/54 - 70. old./

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:34:49

Kedves Mari!

„… már kezdem kapisgálni a dolgot.”

Ez elég tapasztalat lehet a könyve megírásához?

„Mert mitől érzem magamat nőnek? Na erre a kérdésre még magamnak sem tudok válaszolni, de a WC-s probléma sokat segített a megértés útján, mert valójában szemléletes.”

Ha Ön mit biológiailag nőnek született egyén nem tud választ adni arra, hogy mitől érzi nőnek magát, akkor milyen választ adjon erre a kérdésre egy transzszexuális nő, akinek az agyi neme megfelelő az Önével, de a teste még finomításokra ( ennek mértéke attól függ, hol jár a műtéti fázisokban az illető és milyen testi adottságokkal rendelkezik alapvetően)vár?

A toalettes probléma lehet szemléltető, de egy a végtelen nehézségek közül, amivel egy TS ember szembe kerülhet a mindennapjaiban.
Eleinte természetesen ez lényeges szempont, mert egy nő mit keresne a férfi WC –ben vagy az urológián, és egy úr mit keres a női mosdóban vagy a nőgyógyászaton?
Amiatt írtam, hogy eleinte, mert amennyiben Angélát vagy hozzá hasonló nőt teszünk a célkeresztbe, akkor ebben az esetben olyan, mintha az Ön létjogosultságát kérdőjeleznénk meg a fentiekben említett helyeken. A legnehezebb helyzetben azok a transzszexuálisok vannak, akik a köztes állapotban vannak. Akik az elején tartanak, még fel sem merik vállalni valós énüket, mert érzékelték már a szélmalomharcot…
Akik elkezdték, de még nem értek végére a folyamatoknak, azoknak szerintem a legnehezebb. Ők rendelkeznek a nemüknek megfelelő papírokkal, de a testük még a férfi és a nő közötti állapotban ragadt. A testükről írók és nem a lelkükről és agybéli nemükről, mert az vitathatatlanul 4-5 éves kortól már nem változik, adott.
Nézzük Önt, nő és a biológiai testével elégedett, heteroszexuális.
Tegyünk egy rossz tréfát Önnel, és helyezzük át egy férfi testbe.
Mától női aggyal, női lélekkel egy férfi testben kell élnie.
Várom az írását, hogy lássam mit jelent számára a - „már kezdem kapisgálni a dolgot.” – kijelentése.

„Ha egy férfi kerül a közelembe, egy kicsit pezsegni kezdek, függetlenül a másik korától, pedig nem vagyok már ma született én sem.”

Máris homoszexuális férfinak nevezhetném, ha a fentieket figyelembe vesszük.
Ne tiltakozzon, a legtöbb TS nőt a mai napig meleg férfiként (még a műtétek után is, női névvel is) tekinti és kezeli a társadalom, a TS férfiakat pedig leszbikusokként sok esetben. A melegség és a transzszexualitás viszonyáról már írtam, egy transzszexuális lehet meleg is egyben. Egy homoszexuális férfi vagy nő, jól érzi magát a biológiai testében, az agyi neme és a fizikai teste összhangban van. Egy transzszexuális férfi vagy nő, az agyi neméhez szeretné igazítani érthetően a testi adottságait, szabadulni szeretne az idegen fizikumú testétől. Amennyiben ez számára lehetetlen, a folyamatos diszharmónia, lelki teher hatására egy olyan tartós negatív állapotba kerül, ahonnét nem lát kiutat.

„..talán egy-két ember, olvasó számára világossá tesz dolgokat, és talán máshogy szemlél. Na persze ezt nem tud, de ez lenne a célom.”

Kérem, közöljön itt részleteket a megszülető művéből.

Köszönettel és üdvözlettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:36:41

Kedves Mari!

Ajánlom figyelmébe, Anna Moir - David Jessel művét Női agy - férfiész címmel.( Gondolat Kiadó, 1992)

Kedvcsináló:

"A hormonok befolyása nyomán az agyi sejtek "elköteleződnek...És a születés után már nem hajlandóak megváltozni."

"Világszerte egyértelműen és egybehangzóan bizonyítják a kutatások; hogy agyunk szerveződését és működését, már az anyaméhben meghatározzák és szabályozzák bizonyos kémiai folyamatok."

Ez amiatt lehet érdekes, mert amint belenéz a fórumba egy helyen ("TS általános" vagy "Tanácsadás") tárgyalták, hogy sok esetben az édesanyjuk hormonkezelést kapott, erre még visszatérünk).

Az szintén lényeges és az erre vonatkozó részletet kikeresem a könyvből, ami tudományos kaleidoszkóp is egyben, hogy 4-5 éves korra már teljesen kifejlődik mindenkinél az agyi nem.

Azt kérdezi: "Miben más egy női lélek, mint egy férfi? Szóval mi az a másság, amelynek ilyen értelemben észrevehető, furcsállható külső megjelenési formája is van? Lehet, hogy nem is jól kérdezek?"

Most kérem olvassa vissza ennek tudatában a kérdéseit. Ön nő és a teste is követte az agyi nemét, ennek tudtában, akkor mi a különbség egy TS nő vagy férfi és egy biológiailag nő vagy férfi agyi neme között?

A TS ember számára a test a probléma és Önnek is problémát jelentene, ha férfi testben született volna női aggyal. A másság ez lenne; egy nő nőként próbál élni, de férfi testbe zártan, férfi fizikummal, férfi névvel eléggé kirívó lehet.

A blogban folytatom, hátha csatlakoznak az érintettek is.

Folytatás…
Említett könyv, 3. fejezet, ill. érdemes belenézni a 2. fejezetbe is, ami a különbségek születéséről szól...

„A magzat csak a fogamzása utáni hatodik- hetedik héten "dönti el", hogy az agy "férfi" vagy "női módra" fejlődjön-e. A társadalom kondicionáló hatása egymagában nem határozhatja meg agyunk nemi jellegét. Sok az olyan eset , amikor valamiféle "biológiai baleset" folytán a férfitestben női jellegű agy avagy a női testben férfias agy alakult ki. „

"A túlzott mennyiségű férfi nemi hormon már az anyaméhben megváltoztatta az agy szerveződését. Minél több férfi nemi hormon hat a magzatra, annál férfiasabb lesz a viselkedése. Személyiségünk egyéni vonásait már születésünk előtt befolyásolják a szervezetünkben kibontakozó kémiai folyamatok. Még egy lépés, és beindul a születés előtti agykontroll és a társadalom kémiai úton való formálása: csak be kell adnunk a megfelelő hormont, ha meg akarjuk változtatni a személyiséget, a viselkedést és a gondolkodásmódot. MA MÁR VITÁN FELÜL ÁLL, HOGY NEM A TÁRSADALOM ÉS A KULTÚRA, HANEM A BIOLÓGIAI ALKAT HATÁROZZA MEG AGYUNK "NEMI JELLEGÉT". /A társadalmi hatásokkal érvelők akkor veszítették el a harcot, amikor ismeretessé lettek a hormonhiány következtében nőneműnek tetsző és leányként is nevelt fiúk tanulmányozásának eredményei./
Már az anyaméhben eldől minden: agyunk, már ott elkötelezi magát, s az élet eme alapvető biológiai tényéhez már csak kiegészítésül szolgál a test, amelyet "poggyászként" kapunk, és az elvárások, amelyeket a társadalom támaszt velünk szemben.
AZ AGYUNK MÁR SZÜLETÉSÜNKRE ELNYERI"FÉRFIAS", ILL"NŐIES" JELLEGÉT.
Agyunk dönti el, hogy mivé leszünk, hogyan viselkedünk, érzünk és gondolkodunk, agyunk szerkezetét és működését pedig többek között a hormonok is befolyásolják. Ha elfogadjuk, hogy a férfi és a nő agyának szerkezete eltér egymástól, s hormonjaink hatása is különböző, nem csodálkozhatunk azon, hogy a két nem viselkedésben is különbségeket tapasztalhatunk."

Ön ezt írja: „Én nő vagyok, női testben, és azon gondolkodom, ha a testem férfi test lenne, hogyan gondolkodnék?”

Amint leírja, mitől érzi nőnek magát és ezt mióta érzi, és mikor döbbent arra rá hogy valójában nem férfi, haladni fog a megértés útján.
Mitől női a gondolkodása?
Ha írni akar transzszexualitásról, élnie kellene a transzszexuálisok életét, hogy átérezze a kirekesztettséget, a konfliktusokat, a bánásmódot, amit a mindennapjaikba tapasztalnak az érintett emberek.
Nem 1-2 napig, hanem addig, amíg az agyi és a testük harmóniába nem kerülnek.
Félre ne értsen, ne vegye szemtelenkedésnek azt amit írók, segíteni szeretnék.
Jó lenne, ha mások (lehet kívülálló, érintett) is bekapcsolódnának a levelezésünkbe…Miképpen látják a helyzetet?

Javasolhatnám, hogy a TS megértéséhez öltözzön 1 hétig férfinak és úgy járkáljon az emberek között, kötözze le a melleit, követelje hogy uramnak szólítsák bárhol is jár-kell, legyen ez bank, orvos, munkahely és természetes vegyen fel egy férfi nevet, járjon férfi toalettbe és a többi , amit most nőként tesz – vesz tegye azt férfiként.
Amennyiben nem menne, gondoljon az érintett emberekre, mert számukra sem lehetséges ez a fajta életmód!

Térjünk vissza az említett műre, Férfi agy-női ész címmel, amiben érthetően leírjál az agyi nem mindenkinél 4- 5 éves korig teljesen kifejlődik.
Emiatt serdülő korra már egyértelműen érzékeli az illető, hogy valami nem stimmel a nemek és besorolások között. Ez most független a szexuális beállítottságtól. Egy meleg ember is hamar rájön arra, hogy a saját neméhez (legyen férfi vagy nő) vonzódik. A meleg TS esetében, azzal is fokozódhat a frusztráció, hogy a melegsége meg nem élése mellett még a teste sem felel meg a saját (első sorban), majd a társadalmi normáknak, elvárásoknak.

„Az agy eredetileg mindig "nőnemű", és a normálisan fejlődő lánymagzatban az is marad. A fiúknál más a helyzet. Ahogy a férfi nemi jelleg kialakulásához férfi nemi hormonokra van szükség, úgy a kezdetben "nőnemű" agy "hímneművé" válásához szerkezetének radikális megváltozása szükséges.
Megtörténhet, hogy a fiúmagzatban képződő férfi nemi hormonok a férfi nemi szervek kialakításához elegendők ugyan, ám valami okból azok, már nem tudnak annyival több férfi nemi hormont termelni, hogy a magzat agya "férfiaggyá" válhassék. Ehelyett az történik, hogy az agy "nőnemű" marad, és a baba fiútestben női aggyal jön világra. Ugyanígy az is előfordulhat, hogy valamilyen rendellenesség miatt a lánymagzat az anyaméhben férfi nemi hormonok hatása alá kerül, miáltal a csecsemő kislánytestben fiúaggyal születik."

Végezetül jöjjön a könyv fülszövege:

A férfiak mások, mint a nők.
A két nem csak abban egyforma, hogy ugyanahhoz a fajhoz, az emberhez tartozik. Biológiai és tudományos értelemben is téved vagy hazudik, aki azt állítja, hogy a férfi és a nő egyforma képességekkel, készségekkel és magatartásformákkal rendelkezik. A férfiak és a nők azért különböznek, mert agyuk jellege is különbözik. Az életműködések és az érzelmek e fő szabályozószerve a férfiaknál másképpen szerveződött, mint a nőknél. Mivel pedig agyuk más módon dolgozza fel az információkat, mást tartanak fontosnak, és másként is viselkednek. A nemek különbözőségének kutatása az elmúlt
évtizedben rohamléptekkel haladt előre. Az orvosok, a biológusok, a pszichológusok egész sereg tényt tártak fel, amelyekből már kirajzolódik a kép - és ez a kép a két nem megdöbbentően nagyfokú eltéréséről árulkodik. Férfi és nő boldogabban élne, ha mindkettő tudomásul venné, hogy különbözik a másiktól. Akkor mindannyian a nemek különbözőségének kettős pillérére építhetnénk életünket, s végre felhagyhatnánk annak hiábavaló bizonygatásával, hogy férfi és nő egyformának teremtetett. Férfi és nő különbözik, és ezen semmiféle utópisztikus képzelődés nem változtathat.

www.antikvarium.hu/ant/book.php?ID=41885


Üdvözlettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2008.12.27. 12:38:21

Kedves P.SZ.Mária!

Érdemes folyamatosan belenéznie a TS fórumba is, mert ott, (amikor épp nem perpatvaroznak a tagok, főleg lányok, nők) arról, amit keres, hamar talál adatokat, mint a "Transzszexualizmus - általános" vagy a "Tanácsadás, problémakezelés" topikban. Érdemes lenne regisztrálni is fórumon, és amit most írt nekem levélben, azt ott szintén közölni.
Biztos vagyok abban, hogy segíteni fognak nemes munkájában a jelenlévők.
Megláttam a beírását itt a blogban, tudom mindenféle segítségre szükségük van az érintett transzszexuális embereknek, emiatt írtam Önnek.
A transzszexualitás egy borzalmas átok, amitől mindenki szabadulni szeretne. Valakiknek sohasem sikerül ez, egész életükben kísérti őket.

Akik a végére értek a folyamatoknak, jobb esetben beolvadnak a társadalomba és nem említik a múlt ejtette sebeket,a volt betegségüket. Ez teljességgel érthető, mert amennyiben kitudódna, kezdődhetne előröl az egész tortúra, amitől végleg szabadulni szeretnének.
Másként kezelik azt az embert, akiről tudják hogy valaha TS volt és egyenlőként azt akiről nem. Aki azon a vidéken szeretne maradni, ahol született, örökké megbélyegzett marad, akár túlesik a műtéteken, akár nem. Nem tudják elfogadni azok akik a kezdetektől ismerik és azok sem, akik megismerték már és utólag derült ki a "múlt".
A múlt…Ez olyan lehet, mint amikor egy betegséggel azonosítanak, és sohasem gyógyulhatsz ki belőle, mert örökké beteg maradsz a számukra. Ez természetesen nevetséges, mert egy életen át nem lehetsz vakbeles sem.
Igaz, itt még az is szerepet játszik, hogy szexuális másságként kezelik, amikor köze sincs a transzszexualitásnak a szexuális beállítottsághoz. Lehet egy transzszexuális, heteroszexuális, meleg és bi is. Az átoperálások után ez a beállítottsága megmarad, (Vannak kivételek, mert talán elfogadóbbá , nyitottabbá teszi az embert a TS, de alapvetően megmarad a beállítottság.) mert ez szintén vele/velünk született dolog. Ön sem válna meleggé,(Mintha meleggé válni lehetséges volna!)ha átesne akármilyen műtéteken is. Az agyi neme nem változna meg, mert az már 3-4 éves korra tejesen kifejlődött. Akkor miről beszélünk?!

Itt vannak azok az emberek, akik az agyi nemükhöz szeretnék alakítani a testüket (Rettenetesen fájdalmas műtétekkel, amikbe sohasem vágnának bele, ha nem a túlélés lenne a cél!A túlélés!!!) és amikor ez megtörténik úgy élnek mint azok akiknek ez születésüktől kezdve megadatott, mint Ön vagy bárki más. Mi a különbség? Ezeket az embereket megbélyegzik, azért amiről nem tehetnek, még akkor is amikor „átalakultak”.

Mikor lesz ennek vége? Talán, Ön a művével segíthet.

Üdvözlettel: rumbatokhaha

Ui.: Az átalakult címke nem a megfelelő, mert belülről mindig is nő vagy férfi az illető, amihez a műtétek után testileg is tartozik.
TS: Hibás női vagy férfi test fogságában élő női vagy férfi lélek.
Műtétek után: Előbújik a valós Én.
Megnevezés: TS nő helyett, NŐ.
TS férfi helyett, FÉRFI.

Nem delfinné (South Park) változtatták!

Az a kifejezés vagy címkézés, hogy férfiból – nő és fordítva, szerintem megalázó és örök bélyegként csüng mint a skarlátbetű.
Vegyük példaként Angélát, akit egy ország ismer. Bármennyire is gyönyörű nő, csak annyit mondanak rá TS vagy férfi volt, de nő akart lenni vagy nőnek akar látszani. Mikor fogják nőként elfogadni?
Megsúgom… Ha egy olyan helyen élne, ahol így teljes női mivoltában ismernék, egy csodás dívaként.

www.youtube.com/watch?v=Z2j9vzHiczg
Angéla

P. Szabó Mária 2008.12.27. 14:11:21

@rumbatokhaha:

Sikerült megrendelnem a könyvet az antikváriumban, talán a jövő héten megkapom:)

P. Szabó Mária 2008.12.27. 14:15:22

@rumbatokhaha:
És egyébként azt a véleményemet fenttartom, hogy az életünknek ez a része négy fal közé tartozik, és változatlanul nem szimpatikusak a melegfelvonulások. Bár semmi ellenérzésem nincs a melegekkel kapcsolatban, de - igaz ugyan - hogy ilyen felvonulásokat csak a TV-ben láttam, hát az nem volt szívetmelengető számomra. Nem tudom nálunk hogyan zajlott. Én biztosan nem állnék be az ilyen felvonulások ellen hőbőrgők közé sem. Mondhatnám azt is, nem vagyok megrögzött exhibicionista. Lehetséges.

P. Szabó Mária 2008.12.27. 14:22:20

@rumbatokhaha:
Ne haragudjon, de nem veszítettem el! Nem tekinthetem pl bálnából nővé váltnak. És higgye el, a szemellenzősség nem vezet sehová. Számomra igazi nő, és egy kicsit talán barátnő is. Eszembe nem jut, hogy férfiakkal kapcsolatos gondolataim legyenek vele szemben. Nő és punktum! Ez a lényeg, nem pedig az, hogy mi volt! És amikor valaki azt mondja, hogy de klassz csaj lett ebből a pasiból, azt gondolom, elindult azon az úton, hogy előbb-utóbb a nőt lássa benne. Ez is egy folyamat, nem lehet rövid, nem csak egy csettintés, és amikor arról beszélünk, hogy a TS-ket el kell fogadni, akkor talán erről is kellene beszélni. Az elfogadás folyamatáról, amelyhez két fél kell.
Pl. Én és a levelező társam, megvagyunk mind ketten, és hogy ő nő a számomra nem is kérdés, de ez nem elsősorban tőlem függött, hanem tőle, attól, hogy valóban nő és ez érezhető minden megnyílvánulásában, szóhasználatában is.

rumbatokhaha 2008.12.27. 15:18:43

@P. Szabó Mária: "Azt pedig nem mondtam,teljesen nőként senki nem fog rád tekinteni:
"Úgy fognak rád nézni, hogy jé ez az a pasi, akiből nő lett." Ezt mondtam, és teljesen más, mert ez azt jelenti, hogy nő lettél!! Mert az lettél! Hol itt a bukfenc?"

Kedves Mari!

Hol itt a bukfenc?!
Nem nő lett, hanem nő maradt, és a testét ennek megfelelően rendezte!
Ön nőnek érzi magát, de mi az oka?

rumbatokhaha 2008.12.27. 15:24:22

Hogyan válhat valaki nővé, ha nem érzi nőnek magát?
Miért akarna valaki melleket és női nemi szervet, életet, ha férfi?
Miért akarna valaki sima mellkast és férfi nemi szervet, életet, ha nő?

P. Szabó Mária 2008.12.27. 15:24:24

@rumbatokhaha: Nincs most türelmem vitatkozni Önnel, belátom, nagyon sokat segít. És most rádöbbentem arra is, hogy itt a sok nőnek talán lényegesebb, hogy a férfiak hogyan fogadják el őket valóban nőnek. Az én párhuzamom eddig nem volt jó, mert miért is nem fogadnék én el egy másik nőt? Számomra nincs tétje a dolognak! De vajon hogyan fogdnék el egy férfit, aki nő volt? És ha ezt a kérdést teszem fel be kell látnom, ez már teljesen más szituáció. Nem akarnám tudni az első pillanatban az ilyen irányú múltját, mert valószínűleg befolyásolna. De nekem egy férfi nem a külsőségeitől férfi elsősorban, hanem a kisugárzásától, belső erejétől, eszétől, hogy magasabb mint én, akkor is, ha ez a magasság nem centuben mérhető, de ez így nem is pontos. Akkor férfi, ha én nőnek érzem magamat mellette. Nem tudom, összezavart teljesen:)

rumbatokhaha 2008.12.27. 15:42:07

@P. Szabó Mária: De vajon hogyan fogdnék el egy férfit, aki nő volt? Nem tudom, összezavart teljesen"

Kedves Mari!

Kérem, olvassa el az említett művet.
Remélem megérti, aki nő vagy férfi az nem lehetett más, mint aki és ami.

Kellemes hétvégét!

rumbatokhaha

P. Szabó Mária 2008.12.27. 16:54:13

@rumbatokhaha: Nem fejeztem ki magamat megfelelően, de nagyon jó ez a mondata:) Igen, csak a külsőségekre gondoltam:)Férfi volt persze, és ezért akár vonzó is lehet.

P. Szabó Mária 2008.12.27. 16:58:59

@rumbatokhaha: Értem:)Annyira jó, hogy így rámutat arra, hogyan is kell helyesen gondolni:)

P. Szabó Mária 2008.12.27. 17:01:29

@rumbatokhaha:
Csak azt nem értem, olvastam egy nőről, aki megnősült, gyerekei vannak, férjként élt, és ilyen felnőtt korában jött rá, hogy ő TS? Mert én most valami ilyesmiről írok:) Hogy nem érzékelte előbb, ha már magzati korban eldőlt minden?

P. Szabó Mária 2008.12.27. 17:07:33

@rumbatokhaha:
Közlök itt az írásomból, illetve a legelejéből, ezerszer javítottam már és gondolom fogom is még:) Mindegy(:


A nő

1) (javított)

Igazi, verőfényes, langymeleg vénasszonyok nyara. A hatodik emeleti lakás napsugarasan ragyog. Már nincs hőguta, és még nincs izzasztásos fűtés sem, mint a panellakásokban általában. Jó kinyitni az ablakot hajnali hat órakor. Szombat, béke, nyugalom, igazi idilli állapot, amikor még alszik a poros, elfojtott hangú telep. A nappali, vagy háló – nevezhetjük így is, úgy is -, fülledt az éjszakában párolgó testek illatától. Az asszony nyújtózott egy nagyot, álmosan, kócosan, buján. Látta ezt Balázs is, „éhes a nő”, gondolta. Gyorsan kipattant az ágyból, mielőtt a másik, birtoklási vágyának tudatában megszólalna.
- Főzök kávét, feküdj addig – rendszerint igyekezett valami kedvességet kitalálni, hogy kompenzálja a nő kiéhezett hormonjainak vitustáncát.
- Ne, majd később! Gyere vissza egy kicsit!
A negédes, kényeskedős hang úgy érte utol, mint egy övön aluli ütés.
„Ezt most nem úszom meg”, dünnyögött magában. Nem akarta a mellette élő nőt. És úgy egyáltalán, nem kellett neki a szex már egy ideje, mégis, kötelességtudóan visszabújt a takaró alá. Az asszony kezéről azt képzelte, egy gyöngéd férfikéz, így sikerült átadnia magát az élvezeteknek, de a kényszerű együttlét számára nem jelentett jóleső megnyugvást. Pénisze is csak az undort váltotta ki belőle. Egy húscafat, amely nem odavaló, véletlen kinövés, egy nagyra nőtt vadhús, amelytől szabadulni kellene. Valahogy túl lettek a dolgon, Ági elégedettebb, mosolyog, mert érzi, győzedelmeskedett.
- Akkor megyek kávét főzni – próbálkozott újra. Úgy érezte, nem lesz jó hétvégéje, megint győzködnie kell, hagyja rá a konyhát és a takarítást. Ilyenkor érzi jól magát, mintha valamiféle nyomás alól szabadulna. Kötényt köt, takarít, főz és dúdol. De nem megy mindig simán, mert időnként Ágira is rájön, ő az asszony.
- Jó, én pedig megcsinálom a reggelit – próbált kedveskedni a nő.
- Édesem, pihenj csak nyugodtan, majd elkészítem én!
- Minden hétvégén te végzed a házi munkát!
- Szívesen teszem. Örülök, ha pihenni látlak.
- Na, jó! Akkor délelőtt uszodába megyek! – dugta ki kócos fejét a konyhaajtón – már el is vetted kedvemet a háztartástól – nevetett. Jókedvűen leült az asztal mellé, figyelte a férfit, hogy serénykedik, pizsamában, kötényben. Soha nem értette, miért szeret otthon így ténykedni, de bent a kolléganői irigyelték tőle. „Igazán jó férjed van, az ilyet meg kell becsülni”, mondogatták gyakran. Tudta ő is, de semmi sem tökéletes, mert ez az arany férj, aki rengeteg munkát átvett, az ágyban nem szívesen teljesített.
Reggeli, tojásrántotta, szalonna zsírjában. Nem valami diétás, de hétvégén mindig megadták a módját. Balázs szakavatottan ütötte fel a tojásokat, keverte a forró, sercegő zsírba. Gyorsan kitett két tányért az asztalra, kenyeret szelt és elővette a savanyú uborkát. Közben elkészült a kávé és a tea is. Mintha nem is két keze lett volna, olyan ügyesen szaporázta a dolgokat. Elégedetten ült le az asztalhoz. Tekintete szinte mondta, „látod ehhez én jobban értek”.
- Amíg az uszodában vagy, gyorsan kitakarítok, odakészítem az ebédet. Nem kell sietned, pihenj csak nyugodtan!
Ez az ő szórakozása, amikor háziasszony lehet. Szerepjáték, amely kielégíti, pihenteti, megnyugtatja. Így tudja majd a következő hetet viszonylag nyugalmasan elviselni. Ezzel regenerálódik. „Igen, enyém a hétvége!”, már boldogan nézett a két nap elé.

„Játszunk papás-mamást! Azt úgy szeretem! Anyu, hagyj békén, nem akarok focizni! Ide rajzolok egy lakást, ezt nézd! Itt az előszoba, ez a konyha, itt pedig a szoba! És te leszel a férjem! És van egy gyerekünk is, egy kislány. Mindig bőg, állandóan dajkálni kell. Csicsíja babája, nincs itt a mamája………”

2) (javított)

Ági gyorsan bepakolt a sporttáskába és elindult. Valóban volt egy kis lelkiismeret -furdalása, de amint kilépett a napra, rögtön elfelejtette. Egyedül, az uszoda fertőtlenítős légterében, mindig a szabadság érzése töltötte el. Ekkor utána szólhattak, utána fütyülhettek a fiatal srácok bátran, mert csípőjének mozgása, mosolygó tekintete felhívás volt a keringőre. Nem láthatta ezt a kacér játékot senki, akire nem tartozott, de ő vidáman zsebelte be a vágyakozó tekinteteket. Ma reggel sugárzott belőle női mivolta. Így volt ez mindig, amikor Balázs a kedvetlen szeretkezésével eljuttatta a csúcsra. Ha együtt voltak mindig ez történt, ezért tudta elviselni a ritkuló együttléteket.
A férfi, miután egyedül maradt, üldögélt egy kicsit a konyhában. Álmodozott, visszanézett, egészen kicsi gyerek korára. Rendszeresen anyja ruháit próbálgatta, az pedig csak nevetett rajta. „Mi van kicsim, talán csak nem lány szeretnél lenni?”, kérdezte tőle. Egyszer például behívták az iskolába.
- Balázs viselkedése időnként furcsa. Otthon nem vesznek észre rajta semmit? – kérdezte óvatoskodva a tanító néni.
- Nem, mire gondol, mit kellene? – aggodalmaskodott az anyja.
- Szokatlan, hogy fiú létére mindig a lányokkal játszik, semmilyen fiús játékban nem vesz részt. A gyerekek gúnyolják időnként. Nem panaszkodott? – nézett zavartan a nőre.
- Nem mondott semmit. Igaz, elég csendes, lehet, ez kislányos viselkedés lenne? Erre nem gondoltam, de nem minden fiúnak kell harsogónak lenni – szabadkozott. Eszébe jutott, milyen szívesen próbálgatta a ruháit, és valóban, kisautó helyett is babát kért a Jézuskától. Mégsem tartották ezt furcsának, gondolták, majd kinövi.
Így is történt. Az évek múltak és Balázs igyekezett férfiasan viselkedni. Korán nősült, született két gyermeke, igazi, családszerető ember lett belőle. Csak magában érezte, valami nincs rendben. Itt van például a ma reggel. Nem kívánta az együttlétet Ágival, de nem tudott elképzelni másik nőt sem. Szeretkezés közben férfira gondolt és így valahogy sikerült eljutni a beteljesülésig. Amikor pedig meglátta Ági felhevült, kielégült vonásait, enyhe hányinger fogta el. Az utóbbi időben erősödött benne a gondolat, ő a férfiakat kedveli. És mit jelent ez a mánia, hogy szereti itthon az asszonyt játszani? Ilyenek lennének a homokosok? Nem volt tisztában magával, de úgy tartotta, el kell az ilyen jellegű vágyait nyomni. Nem hozhat szégyent családja fejére. Gyorsan nekilátott a takarításnak. Ahogy egyre ütemesebben serénykedett, úgy feledkezett meg mindenről, már dúdolt is. Hirtelen igazi asszony lett belőle, akinek legnagyobb gondja, hogy otthon minden rendben legyen.

”De jó lenne, ha egyszer ilyen szép magas sarkú cipőt hordhatnék……mindjárt kitörik a bokám. Hogy tud ebben anyu járni? Ő olyan szép, én meg mindjárt hasra esek benne. És milyen gyönyörű ez a szoknyája is! Jó, itt megkötöm egy madzaggal, és már nem esik le. Jobbra pörgök – balra pörgök, hogy lobog a szoknyám! Pont olyan vagyok, mint anyu!”

3) (javított)

Már a konyhát rendbe rakta, bekészítette a mosnivalót is, amikor kiabálás hallatszott a gyerekek szobájából. Kriszti és Zsolti minden pillanatot kihasznált a veszekedésre.
- Na! Hülye vagy! – visítozta a kislány.
- Mi történik itt? Mi ez a nagy ordibálás? – rohant be hozzájuk. Persze nem történt semmi különös, csak a szokásos testvérek közötti idill indult az ébredéssel ricsajos útjára. Legtöbbször nem dühítette, de ma reggel igen. – Hagyjátok azonnal abba! Zsolti, szállsz le arról az asztalról rögtön! – mert hát hol is lehetett volna, ha nem a másik asztalának közepén. Ezért volt a sipítozás.
- Hülye liba – morgott egyet Krisztire és leugrott az asztalról.
- Gyerekek, ma én főzök, van valami javaslatotok?
- Anyu hol van? – kérdezték egyszerre.
- Uszodába ment. Elfáradt a héten, most pihen egy kicsit. Szóval? – a gyerekek gondolkodtak, majd kibökték.
- Tortát főzz, apu! – Kriszti nem véletlenül volt már hét évesen is gurulós, pocakos kislány, állandóan az édességen járt az esze.
- Háj pacni, háj pacni! – kezdte újra a fiú.
- Na, apu szólj rá! – visítozott a másik, miközben párnáját testvére fejéhez lódította.
- Gyerekek, muszáj mindig egymást marni? Te nem szégyelled magadat? – fordult oda Zsoltihoz - miért gúnyolod a húgodat? Neked kellene védelmezni, ha mások csúfolják, és közben te bántod a legtöbbet. Igazán férfiatlan viselkedés! – Amikor kiejtette az utolsó mondatot, hirtelen görcsbe rándult a gyomra. „Férfiatlan? Ezt pont én mondom?”, gyorsan kifordult a szobából. Próbálta a gondolatot elhessegetni. Mennyit erőlködött és erőlködik még ma is, hogy igazán férfiasnak tűnjön! Egyszer még agykontroll tanfolyamra is beiratkozott, hátha segít. „Mert én férfi vagyok, és annak is kell látszanom”! Ez a megfelelni akarás egyre nehezebbé tette életét. Időnként utálta saját testét. Máskor pedig kocsmába ment kollégáival sörözni, mert egy férfinak így illik. Csak ült a többiek között hallgatott, közben az járt eszébe, „mit keresek én itt?”, legszívesebben rohant volna haza főzni, mosni, takarítani. Mert a férfi legyen férfi, a nő legyen nő, kandalló, család, gyerekek. „Igen, odaadó lennék, igyekeznék mindent megtenni”. Amikor behunyt szemmel ilyesmire gondolt, vágyott arra, egy pasi legyen mellette, aki biztonságot ad. Ám amikor kinyitotta szemét, belenézett a tükörbe és hirtelen ráébredt a valóságra, ismét kínlódássá vált a világa. Sok mindent megtett azért, hogy elfogadják férfinak, mint ma reggel is. Egyre erősödött benne azonban a bizonyosság, szereti, tiszteli a feleségét, de úgy, mint szexuális partnerre nem tud rá tekinteni, és ezt előbb – utóbb tisztázniuk kell.
- Gyertek gyorsan, kész a reggeli! – kiabált a kicsiknek. Amikor kirohantak a napsütéses konyhába, büszkén nézte a két kis szeplős arcocskát. „Igen, végül is itt a bizonyíték, hogy igazán férfi vagyok!”, próbálta nyugtatni magát.
- Reggeli és azután rendet raktok a szobátokba! Majd kitalálunk valami klassz dolgot hétvégére. Rendben?

”Juj de kell pisilni! Ki kell bírnom becsengetésig, és akkor egyedül lehetek a WC-ben. Nem kell a fal mellé állnom, hogy lássák, úgy pisilek, mint ők. Utálom ezt! És utálom a sok fütyit is látni. Mint valami meztelen kukacok. Tök gusztustalan. Ha összeszorítom a lábam, hátha kibírom! Kibírom, kibírom, kibírom….”

Patrícia 2008.12.27. 18:33:09

@P. Szabó Mária:

Én speckó már 12 éves koromban érzékeltem, hogy bibi van, de próbáltam megfelelni a társadalomnak és főleg nagyon féltem attól, mi lesz ha pl. a szüleim megtudják (mint kiderült megtudták, de aztán az rejtély maradt, miért nem lettem elővéve emiatt). Engem ez tartott vissza hosszú évekig, sodortattam magamat az árral (én hülye, most bánom azt a sok elvesztegetett évet, de nagyon).
Aztán megszűnt a visszatartó erő (a nejem, aki évekig tudott róla, de ultimátumot adott, én meg nem voltam elég erős, hogy a sarkamra álljak), megjött a bátorság és belevágtam.
Vannak egy jó páran -hazánkban is-, akik házasság és akár több gyerek után szedik össze magukat, de ettől ugyanúgy Ts-ek, max. nem annyira szerencsések, hogy fiatalon túlesnek a nemváltáson. Talán ismerik is innen páran azt a hölgyet, aki idős korban lett végre önmaga. Én nagyon tisztelem őt személy szerint.
Úgyhogy lehet valaki 3-5, 20, 30, 50 vagy akár 70 éves, attól még TS marad. Csak sajnos mindenkinek másképp alakul az élete, más lehetőségei adódnak arra, hogy végigvigye. Így alakult.

Én mondtam Önnek, hogy nagyon-nagyon nehéz fába vágta a fejszéjét e könyvel. Nehéz lehet úgy írni valamiről, amit nem élt át, nem tudja elképzelni milyen érzés egy másik test börtönében élni.
Pár barátom - a blogom olvasása után - unszol, hogy mégiscsak írjam meg a könyvemet. Hát nem is tudom...talán... :)

P. Szabó Mária 2008.12.27. 19:10:56

@Patrícia: Kedves Patrícia, örülök, hogy írt! Akkor, mint történet, lehet nem is annyira hülye az elképzelésem:) Ez jó:))

Tolsztoj mondta és talán így hangzik: "Az író akkor írjon, ha nem tud nem írni." Ezt mondanám én is Önnek:)

P. Szabó Mária 2008.12.27. 19:18:28

@rumbatokhaha:
Tudom, hogy értenem kellenne, de nem értem:) Szép:)

Patrícia 2008.12.27. 21:04:07

@P. Szabó Mária:

"Akkor, mint történet, lehet nem is annyira hülye az elképzelésem"

Az élet produkálhat érdekes dolgokat...
Én ismerek valakit, aki egy feleséggel, gyerekekkel a háta mögött vágott bele és most boldogan élnek ugyanúgy együtt.
Szóval elég széles a Ts paletta... :)

Metopé 2008.12.27. 23:21:40

@Shanina:
Nagyon kedves amit írtál!

"...Inkább örzök egy titkot a sírig..."
Az is mindenkinek a saját döntése, hogy ezt az egészet hogyan és miként éli meg. Szerintem ez (már) nem egy titok, ahogyan Máriának is írtam. Ez egy lezárt probléma, amit megoldottunk, pont. Minek ezt taglalni? Aki ezen őrlődik (meg azon hogy hogyan mondja el), az egész egyszerűen NEM DOLGOZTA FEL magában ezt a különleges szituációt MÉG MINDIG.

Kedves rumabtokhaha fogalmazta meg tökéletesen: "Nem nő lett, hanem nő maradt, és a testét ennek megfelelően rendezte!". Így érzem teljes mértékben én is. Nem átalakultam, hanem kifejlődtem. PONT.

P. Szabó Mária 2008.12.28. 07:35:46

@Metopé:
Igen:)
Rumbatokhahának ez a mondata, miszerint nem nő lett, hanem nő maradt, csak a külsőségeket ennek megfelelően rendezte, szerintem is egy alapmondat, mármint számomra. Hirtelen helyretett dolgokat vele. Nem gondoltam, hogy ennyi mindent tanulok itt, de jó volt idekeveredni:)

Cicely 2008.12.29. 11:10:49

" Nekem meg ne próbálja senki sem megmagyarázni a dolgokat, mert nagyon jól ismerem a férfiakat, és hogy mire mit reagálnak. "

Ez azért durva általánosítás, nincs olyan, hogy "ismerem a férfiakat", legfeljebb a férfiak jórésze így reagálna, de nem az összes.

Shanina 2008.12.30. 00:26:44

Cicely: szerintem egyáltalán nem dúrva. Az olvasottak alapján azért nemhinném hogy van annyi tapasztalatod férfiak terén mint pl. nekem. Igen, valóban nem mindegyikük....de az kb. 10%-a az össznek. Ezzel kapcsolatosan meg szerintem sokan egyetértenek velem, lehet még tapasztalatból is, hogy hiába barátnő, feleség vagy gyerek...... egy kalandra szinte mindenki elcsábul. Mert a férfiaknál ha a f... feláll, az ész megáll. És sokuk megjátsza a nagyembert, amikor pedig olyan szituáció adódik, nem állnak ki a másik mellett. Lsd. Metópé esetében is ha tényleg emiatt hagyta el hogy rápirították a múltját, hát annyit kellett volna mondani,hogy kit érdekel, nő és kész!!!!
Írhatsz vissza akármit válasznak, a véleményemet akkor sem változtatod. Ha majd lesz annyi tapasztalatod, és csalódásod /amit nem kívánok/ te sem fogod másképp látni. Elsősorban nemcsak a saját véleményemet írom, hanem amit látok.

Cicely 2008.12.30. 09:24:10

Nem veszekedni akartam, csak rávilágítottam,hogy nem MINDEN férfi ilyen.

Lehet, hogy csak 20 éves vagyok, de a mi kapcsolatunk a párommal nem mindennapi helyzeteket élt már meg és igen komoly példáját adta az őszinte szerelemnek és az egymás melletti kiállásnak, én csak ezért írtam, amit írtam.

Persze, abban igazad van, hogy nekünk sokkal nehezebb normális, elfogadó fiút találni, mint egy GG lánynak, hülyeség lenne azt állítanom, hogy a férfiak nagyrésze elfogad minket. Nem is állítom ezt, csak azt, hogy azért akad ilyen fehér holló is. :)

rumbatokhaha 2008.12.30. 22:25:50

Nagyon Boldog Új Esztendőt kívánok, álmaitok teljesüljön!

kisangyal.freeblog.hu/Files/buek.bmp

Metopé 2008.12.30. 23:28:19

@rumbatokhaha:
Viszont kívánom rumbatokhaha! Neked is és mindenkinek boldog új évet és sok sikert kívánok, kívánunk!

És valóban: vágyaitok, álmaitok váljon valóra! Szerelmet és Reményt!

Metopé 2008.12.30. 23:29:51

*elnézést: "..vágyaitok, álmaitok VÁLJANAK valóra!..."

rumbatokhaha 2009.01.06. 17:24:46

@P. Szabó Mária: Kedves Mari!
Nem köt le az amit ír, erőltetett és lehet egy TS lélek kell a mű megírásához...
Ne adja föl!

Üdvözlettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2009.01.06. 17:25:54

@Metopé: Igen, Metopé. Köszönöm, és így legyen!

rumbatokhaha 2009.01.06. 18:59:31

Ha élsz, rázd a karod, ugrálj, csapj zajt, nevess
ás beszélgess, mert az élet pontosan a halál ellentéte.
(Részletek egy nem létező naplóból)

P. Szabó Mária 2009.01.11. 07:48:09

@rumbatokhaha: Nem adom fel. Miért is tenném? A szerkesztőimnek is ua. a véleménye, mint Önnek, és nekem is. Halovány amit írtam,teljesen áthatja a sajáta toleranciám és nem érződik a dráma. Majd fog, ebben biztos vagyok.

Találkoztam egy volt ts-es lánnyal. Várakozással tekintettem a találkozás elé. Beszélgettünk erről a témáról főleg erről persze, de másról is, mint két nő, és amikor erről beszéltünk, az is olyan volt, mintha nem is magáról beszélne. Hiába tudtam az előzményeket, teljesen megfeledkeztem róla, mintha nem is férfi bőre lett volna valamikor. Azt gondolom, hogy a külső változás egy dolog, de belül, lélekben talán nehezebb a változás, az új külső stb elfogadása és természetesnek tekintése. És gondoljon csak bele, ha saját magának is nehéz, mennyire nehéz lehet még a legtorelánsabb környezetnek is, akik pedig nem is értik miről van szó. Minél többet kell beszélni róla.
Szerintem. Lehet, hogy nem is az érintetteknek, hanem akikra még tartozik. Orvosoknak stb....

P. Szabó Mária 2009.01.11. 21:13:00

@rumbatokhaha:
Biztos jó így, és talán igaz is, de mi van ha az ember lusta és semmi kedve sem ugrálni és sem pedig nevetni?
Mi van ha csak aludni szeretne?

rumbatokhaha 2009.02.04. 10:39:13

Marinka írt levelemből részlet:

A TS volt említése olyan, mint amikor megkötözve, mezítelenül állunk egy ókori színház vagy a gladiátorok küzdő terén, fegyvertelenül...A tömeg kénye kedve szerint; kővel , nyállal, unalmával és a kimondott szó hatalmával bírál.

Amikor valaki elmondja magáról, hogy TS vagy TS volt, nincs különbség.
A kitudódása az emberek elméjében megnyit egy félelem skálát, ami egy mutáns gondolatot szabadít fel...Úgy vélik jogos amikor embertelenül cselekednek...
"Kutyával jobban jártam volna!" - ez a mondata nagyon igaz a hárító, az ismeretlen eltaszító gondolkodására.

A TS kimondása után egy villámcsapásra a gondolatok és így a tettek is átalakulnak. A szelídből vaddá, szeretetből gyűlöletre vált a másik fél.
Bántalmazzanak, nem vesznek ember számba, mert úgy vélik megtehetik, joguk van rá.
Még az orvosok terén is (tisztelet a kivételnek) hasonló a bánásmód.
Mintha ragacsba nyúlnának és próbálják undorral lerázni magukról, közben szitkokat mormolnak és máglyát követelnek. Elküldenek máshoz, elmebetegnek tekintenek és nem létezőként kezelnek.
Atombombát is dobnának rád, ha lenne célszemélyes bombájuk.

P. Szabó Mária 2009.02.04. 13:58:09

@rumbatokhaha:
Nagyon erősek a szavai! Létezhet ilyen?

rumbatokhaha 2009.02.10. 19:44:13

@P. Szabó Mária:
Kedves Mari!

Legyen kedves megnézni az alábbi filmet:
Reggeli a Plútón
culture.hu/main.php?folderID=885&articleID=254786&ctag=articlelist&iid=1

Üdvözlettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2009.02.11. 10:05:12

@P. Szabó Mária:

Megnézhető:
/index.phtml?do=termek&termek_id=22327
www.odeon.hu/kat.phtml?id=8285

Megrendelhető:
www.netpiac.hu/display

A fenti linkben meglepett, hogy a főszerepet játszó Cillian Murphy az alábbiakat nyilatkozta:
"Kitten-nek megvan az a képessége, hajlama, hogy női vonásokat magára vegyen, de alapvetően mégiscsak egy férfi. Ez nyilvánvaló a filmből."
Amennyiben megtekinti a filmet, érdekelne a főszereplő személyiségéről kialakított véleménye, kinek tekinti?

A cikk így kezdődik:
"Neil Jordan rendező ismét a '70-es évek
bombatámadásokkal és kirúzsozott férfiakkal tarkított
Nagy-Britanniájába kalauzolja a nézőket. Új filmje, a Breakfast on
Pluto (Reggeli a Plútón) hasonlóan a nagysikerű Síró játék-hoz az ír
terrorizmusról és a transzszexualitásról szól.
"
Utána egyetlen egy mondat nem utal arra, hogy a főszereplő transzszexuális lenne. Transzvesztita mindvégig.
Van egy aranyos rész a filmben, amikor a kívánságlista között a cetlijére ezt írja; Hol műthetik át nővé?
Utálja a nevét, Cicusnak szólíttatja magát illetve a kapott nevének a női változatát használja.
Lehet ez a film a transzvesztita és transzszexuális határmezsgyéjén jár. Számomra bár nincs több szó a nővé válás kívánságáról, mégis a főszereplő kedves személye nőt formáz meg.

Érdekelne a többiek véleménye is, ki hogy látta?

Üdvözlettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2009.02.11. 10:08:00

@P. Szabó Mária:

Leszögezem, ez az én látásmódom, tapasztalatom. Nincs séma, mindenki másképpen látja a saját kis teremtett világát.

rumbatokhaha 2009.02.12. 22:31:23

@P. Szabó Mária:

Kedves Mari!

Ajánlom mindenképpen az alábbi filmet:
TRANSAMERICA, a leghitelesebb véleményem szerint.

Megnézhető:
www.odeon.hu/kat.phtml?id=7956

Rendelhető:
www.divido.hu/index.phtml?op=product&product_id=12314&p=pd

Üdvözlettel: rumbatokhaha

Assam 2009.02.18. 20:42:43

Megértem, hogy ezt írod, és tiszteletben is tartom. Mert te akarod ezt. Nem akarod elmondani. El akarod felejteni az egészet. És jogod is van hozzá.

De! Ha a szerelmem, lenne bár fiú vagy lány, ts múlttal rendelkezne, azt gondolnám, hogy minden dolga, az egész élete rám tartozik. Nem azért, hogy ellenőrizzem, hanem azért, mert ha szeretem, akkor visszaeőleg is szeretem, és elfogadom az egész életét. Minden dolgot szeretek benne. Néha a párom olyan dolgokról gondolja, hogy rosszak, amiket én éppen a legjobbaknak tartok benne. És ez mindig így van.
18 éves kora óta ismerem a mostani párom. Akkor én 15 voltam, és azóta majdnem 4 év telt el. Egész életemben sajnálni fogom, hogy a lényének egy része örökre elveszett a számomra - ti. az a része, amit sosem ismertem meg!
Én szeretném tudni, ha a párom ts lenne (vagy "lett volna)! Mert teljesen ismerni akarom, hogy teljesen őt szerethessem.
És ha nem mondaná el, és kiderülne, azt kérdezném: "miért nem hagytad, hogy úgy szeresselek, ahogy vagy?" (és igen, ahogy talán nem mindenki szeretett volna, még ha ez nem is helyes, ha csak ezért történik).

Assam 2009.02.18. 20:47:28

Egyébként, ha úgy néznek rá, hogy "Jé, ez az a pasi, akiből nő lett", az nem normális, vagyis nem annyira jó, mint ha azt mondják "jé, ez az a nő, aki férfinak született" (vagy férfi testben). Utóbbi esetben én nagy valószínűséggel pozitív hozzáállásra gyanakodnék.

rumbatokhaha 2009.02.21. 14:51:55

@Assam:

Kedves Assam!

Mit szólnál ahhoz, ha egyszerűen csak annyit mondanának; " Itt ez a kedves hölgy vagy asszony, aki mennyi szörnyűségen esett át, míg végre valóban önmaga lehetett. Micsoda erő és kitartás lakozik benne, míg elérte azt ami másoknak eleve megadatott...Lelkének és testének lenyomata egyazon mederből merít."

Férfiak esetében;" Itt ez a jóvágású férfi, aki ..."

Üdvözlettel: rumbatokhaha

rumbatokhaha 2009.02.21. 14:58:17

Milyen múltról írsz?

rumbatokhaha 2009.02.22. 13:28:29

@Assam:

Kedves Assam!

Az SRS után újjászületés van, és jelen, jövő !
Ami nincs az a múlt.
Emiatt kérdeztem, milyen múltról szerettél volna hallani a kedvesedtől.
Amennyiben valóban szereted, ezt tiszteletben tartod.

Üdvözlettel: rumbatokhaha

Assam 2009.02.23. 00:10:57

Tiszteletben; természetesen, maximálisan. Azt, hogy sajnálom, hogy így kell lennie azt viszont nem tudom visszaszívni. Érted: ez elsősorban érzés, nem gondolat.

Persze azt is tudom, én nem értek semmit...dehát ez van.:)

A megfogalmazásod pedig már-már költői.:)

Üdvözlettel, Assam

valitta 2010.10.02. 14:17:50

Sziasztok!

Bocsi, hogy beleszólok.
Én is ajánlanék egy filmet, aki még nem ismeri. Elég szomorú, de jó film. Gyermekkoromban én is fel válalhattam volna a másságomat, de sajnos nem így tettem és most szenvedek miatta.
Tehát a film: A Girl Like Me: The Gwen Araujo Story - Gyűlölt másság.
Link: www.port.hu/gyulolt_massag_a_girl_like_me:_the_gwen_araujo_story/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=90926&i_city_id=-1&i_county_id=-1